Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - II. Az atellana

5* A £áték helyeMezőkön, magánházaknál, nyilvános előadásokon, színházakban, paloták lakomáin» 6. A játék kerete^ Szabad tér; egyes hipotézisek szerint dobogószinpad;állandó színházépület épitett szinpada» Eredeti jellege ismeretlen. A római patriciusifjaknál bizonyos szakrális jelleget őriz. Később különböző módon profanizált formát ölt. 7* A íátékos._ a/ campaniai oszk parasztok-polgárok; b/ római pat riciusif jak; c/ hivatásos szinészek (igy emliti Urbicust Juvenalis és Datuat Suetonius); d/ a császár (Suetonius adata Tiberiusról). A kóiusnak az atellanában egyáltalában nem volt szerepe. 8. A iáték módja._ a/ közvetlen adat nincsen arra nézve, hogy az oszkok hogyan játszottak; amikor ez rómaiak előtt, rómaiak számára történt, akkor a túlhangsúlyozott mozgás volt legfőbb jellegzetessége; b/ Livius adata szerint, amikor a római patriciusifjak átveszik, "more anfciquo ridiculo intercts versibus iactitare coepit", tehát "régi módon, nevetséges témát versekben" adtak elő; valószinü, hogy akkor is és később is fenn volt tartva a rögtönzés joga; c/ ezt a jelleget megőrizte a későbbi, irodalmi atellana is, amelyről külön kiemelik, hogy "verbis rusticanis et iocularibus ac ridiculariis" hangzott el. A női szerepeket is férfiak játszották, ezt (mint alább látjuk) megkönnyitette a maszkviselés. 9. Játékeszküzök._ Általában maszkokat hordtak, amelyek a figurákat erősen-szélsőségesen torzították. A játé- 26 -