Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - II. Az atellana

II. Az atellana 1. Az_adott idő szak ^ Az i. e. III. századtól kezdve tudunk az atellanáról; az 1. e. I. században kap irodalmi fonnát; az időszámitás kezdete utáni évtizedekben azonban már kezd kiszorulni a mimus majd a pantomimus hatására. Szórványosan később is feltűnik, emlegetik; igy utoljára Joh. Laur. Lydus az i.sz. VI. században (De magi

stratibus, 1.40.). Mintegy hétszáz éves élete alatt többszörös változáson ment keresztül. 2. Az_adott_társadalom. A római birodalom ebben az időben a rabszolgaság társadalmi rendszerében él; a nagy latifundiumokról az elszegényedő parasztság a városba özönlik. Lovagok rendjének gazdag arisztokráciája uralkodik és terjeszti szélesre a birodalom határait. A győztes pun háborúk után azonban, i. e. 137-től egyre sűrűbbekké válnak a rabszolgalázadások. Caesar halála után kialakul Augustus principátusa, amely után már Róma hanyatlásnak indul. 3. A játékalkalom_. Eredetileg az oszk területen Atellában játszották, valószinüleg ünnepnapok alkalmával. Később ugyanott színházépületben is. A római ifjak "maguk között". Színielőadások végére illesztve. Még később lakomákon is. 4. A játék célja,„funkciója^ a/ eredeti oszk játékformájára vonatkozólag nem maradt adat; ünnephez kötöttsége valószinü; b/ római patrlciusif jak gúnyos "opprobria rustica"-ja; c/ politikai tendencia nélküli "exodium"-funkció; d/ társadalomkritikai elemekkel vegyitett játék. - 25 -