Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Színházi munkánk állami vezetése

mal kiosztott, megérdemelt (ás néha kevésbé megérdemelt) kitüntetések ellenére is. Ml ennek a népszerűtlenségnek as oka? Szeretném ezt a kérdést elsősorban a színházi dramaturg szemével nézni, de a szinházban - ha jól akarja végezni a dolgát - a dramaturg sem tapadhat az Íróasztal mögé és ha nyitott szemmel jár, nem mehet el észrevétlenül más, a dramaturgián kivül eső, feltűnő jelenségek mellett sem. Annál kevésbé, mert - mint mondani szokták - a dolgok összefüggnek. Egyik nap az ebédnél a gazdasági részlegünk tagjai vörös szemmel, fáradtan jelentek meg. "Mi történt?" "Második napja reggel négyig vagyunk bent." "Valami baj van?" "Dehogy, nincs semmi baj, ez minden negyedévi beszámolónál Így szokott lenni." Nem nagyon értettem. Számomra már az is meglehetősen érthetetlen, hogy minek kell egy szinház gazdasági ügyeinek intézésére kilenc ember, de hogy ezek időnként még éjjel-nappal is dolgoznak, ez meglepett. Felmentem a gazdasági irodába és kíváncsian körülnéztem. Az első pillanatban kiderült, hogy a bürokráciát nem a szinház irodája tenyésztette ki, hanem felettes szervek. Az első amit tapasztaltam, hogy azon a negyedévi beszámolón kivül, amin éjjel-nappal dolgoztak, még állandóan kilenc hasonló havi és negyedévi jelentést,kimutatást kell készíteniük. Ha tetszik felsorolom: Adminisztrációs őserdő 1/ Statisztika az előadásokról, bevételekről, látogatók különféle fajtáiról 2/ Statisztika a havi beruházásokról 3/ Havi SzTK-statisztika 4/ Tulórakimutatás 5/ Békekölcsön-jelentós (havonta) 6/ Statisztika az újításokról (havonta) 7/ Munkaügyi statisztika (negyedévenként)