Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Színházi munkánk állami vezetése

8/ Anyagfelhasználási statisztika (negyedévenként) 9/ Kimutatás a szakmai tanfolyamokról (havonta) Amint látnivaló, ezek közül hót minden hónapban, kettő negyedévenként készül. Ha megtudom, hogy ezek legtöbbjét ráadásul külön kéri a minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal is, de meg különösen, hogy ennek a sok jelentésnek legtöbb adatát a negyedévi beszámolóból is össze lehetne állítani, kezd érthetővé válni a gazdasági részleg dolgozóinak fáradtsága és bosszúsága. Pedig ahogy beljebb és beljebb lép az ember ebbe az adminisztrációs őserdőbe, annál borúsabb lesz a kedve. Tavaly felszólították a szinházat (és nyilván nemcsak a mienket) , hogy vásároljon meg látatlanban egy sok ezer oldalnyi terjedelmű könyvsorozatot, amely a tervek elkészítéséhez szükséges anyagok különféle adatait tartalmazza. A könyvekben megjelent anyagok nagy részét egyáltalán nem használhatják, de az egy évvel ezelőtt megvásárolt három kötet adatai azóta megváltoztak és most újra ki kell adni őket. Nem akarok olyan kérdésekkel foglalkozni, hogy a jelenlegi helyzetben még ma is megbüntetik a szinházat ("megkötbérezik"), ha takarékoskodik és a tervezettnél például kevesebb villanyáramot használ. Minden ellenérvvel szemben ezt a rendelkezést ostobának, kártékonynak tartom, mert nera szocialista embert nevel és erről a kérdésről, az ember szerepéről, még bővebben szeretnék szólni. De szeretném felvetni az első lényegesnek tartott kérdést. Az ellenőrzés ellenőrzése A mi szinházunk (a Petőfi Szinház) gazdasági adminisztrációjának van egy úgynevezett rapcrtkönyve, amelybe naponta beirnak a szinház gazdasági életében történő minden eseményt. Tehát például, hogy az aznap eladott jegyek közül hányat váltottak a pénztárnál, hányat a szervezőkön keresztül stb. Most a minisztérium a már felsorolt kimutatások és