Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A gyűlölet iskolája

hogy aki rossz szomszédot kapott, odébállhasson.

B Zeusz a rosszindulatú kritikust haragjában lekergette az Olümposzról, Engem nincs honnan lekergetni,nem lakom az Olümposzon, még csak kritikus sem vagyok. Mégis attól tartok, hogy mikor nagyszerű teljesítmények között, mint amilyen a miskolciak Antigonéj

a, vagy a Nemzeti Szinház Shakespeare-előadásai, egy alapvetően helytelen (vagy általam annak tartott) elv meghuzódását kárlom, a momoszl szemlélet vádját vonom a fejemre. Zeusz látja a lelkem - mondanám, ha a tragikumról, amiről beszélni szeretnék tréfálkozni volna szabad -, nem erről van szó. Nem mintha akár például az Antigoné-előadásban nem volnának olyan elemek, amelyekkel egy nem momoszl lelkületi birálónak is ne lenne joga vitatkozni. A kritikusok, akik majd a szinházi fesztiválon nálam hozzáértőbben bírálják az előadást, bizonyára szóvéteszik egyik-másik szerep művészileg nem kielégítő, az erőltetett és következetesen keresztülvihet

etlennek bizonyult lefeléjárásokat, a halott Antigoné megjelentetését a süllyesztőből, a diszlet egyes stílustalan elemeit stb. Én nem ezekkel szeretnék foglalkozni, hanem egy olyan alapvető szinpadi tévedéssel, amely tapasztalatom szerint egész szinházi szemléletünk,sőt társadalmi gondolkodásunk bizonyos torzulásával függ Össze. Hogy mindaz érthető legyen, amit az Antigoné előadáséból kiindulva elmondani szeretnék, szükség van az előadás és a tragédia egy kicsit alaposabb elemzésére. Nem a konfliktuson keresztül Az Antigoné

. mint ismeretes, arról szól, hogy Kreon az uj thébai király, a hazára törő argosziak legyőzése után az előtte uralkodó királynak a harcban elesett két fia közül azt, aki a haza védelmében esett el tisztességben eltemettette, azt aki az argosziak oldalán, hazája ellen harcolva esett el, nem engedi elföldelni. (Ez a görög szemlélet szerint szörnyű dolog, gondoljunk az Iliász végén Hektor sor- id -