Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Bevezető a modern drámához

az ember teljesen szabadnak született, sem törvények, sem értékek nem köthetik, csak saját magának felel a tetteiért, nem kérdezték, hogy akar-e élni, csak él és igy "szabadság­ra van Ítélve". - Ezzel a gondolatmenettel próbálja bizto­sítani Sartre az emberi szabadságot egyrészt és a társadal­mi felelősséget másrészt. De hogy áll a dolog a többi pesz­szimista drámaíróval. Sommásan Ítéljük el őket? Előbb gon­dolkozzunk egy kicsit. Nézzük meg, kik azok a nyugati drá­maírók, akik egyértelműen, következetesen - optimisták. Két csoport van: az egyik a katolikusok, élükön a francia Clau­dellal és az angol Eliottal, a másik a kispolgári jellegű, Írásaik tartalmában és formájában szolid, középfokú, köze­pes irók. Heglepő módon kiderül, hogy a nagy pesszimista Írókkal szemben éppen ezek képviselik a reakciós irodalmi felfogást. Hert mig ezek a nagy pesszimisták mindegyike ateista és újra és újra hangot ad a társadalmi igazságta­lanságoknak és pesszimistává éppen azért lesz, mert társa­dalma válságát igen mélynek és - hiszen nem kommunista ­megoldhatatlannak látja. Ezért ábrázolja sokszor ilyen ka­tharzis nélküli kimenettel a konfliktusait. Ezzel szemben a katholikus optimisták, akik azt hirdetik, hogy isten nélkül nem élhet meg társadalom (Claudel: La Ville ). hogy a mun­kásosztálynak nyugalmat és biztonságot csak Szent Péter egyháza adhat (Eliot: The Rock ), ők hisznek a kapitalizmus­ban. Ugyanúgy a nyárspolgári irók, akik felvetik a maguk kis konfliktusait, aztán a végén megoldják, optimisták,mert hisznek benne, hogy komolyabb bajok azért ebben a polgári világban nincsenek. Mégis - és ez elgondolkoztató - egész a legutóbbi időkig színházainkban sokkal könnyebben kerülhe­tett szinre egy De Piiippo, vagy Gibson és társaik, mint O'Neill, Williams, Jonesco, vagy mások. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessek Engel8nok arra a le­velére, amelyet 1885-ben irt Minna Kautskyhoz. Azt irja eb­ben a levélben: "A mi viszonyaink között a regény túlnyomó­an polgári, tehát nem közvetlenül hozzánk tartozó körökből való olvasóhoz szól s igy nézetem szerint a szocialista irányregény is teljesen eleget tesz a hivatásának, ha a va­- 191 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom