Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Bevezető a modern drámához

tásban, amelyben sok az ismeretelméleti és morális pesszimizmus, mennyi a pozitiv, az külön vizsgálat tárgya, hogy azonban a drámai mondanivaló általánosítása milyen széles igényű, az nyilvánvaló. Köteteken át lehetne nyomon követni ezt a széles általánosításra való törekvést csaknem minden modern drámaírónknál,akiket már nem is ambicionál egy pusztán tipikus emberi történet elmondása, csak ugy jelent nekik valamit, ha magasabb sikra emelhetik. Brechtet emliteni talán fölösleges is, ő az expresszionizmus ma már kissé mulatságos "Ach Mensch" hangulatánál indult el. nála minden történet szinte parabola. Dürrenmatt öreg hölgye már-már szerinte is - a kapitalista élet mechanizmusának mitológiája. De a legjellemzőbb ez természetesen a franciáknál,kezdve Giraudoux-n, a modern polgári dráma talán egyetlen optimista nagyságán, aki kiemelte a francia drámát az illatos szalonok és az illatosított hálószobák bűzéből a költészet és emberszeretet szinpadi plein airjébe, egészen az exisztencialistákig, akiknek a bemutatói egyben filozófiai esemény és a kritikáik néha jobban hasonlítanak egy bölcseleti értekezéshez, mint egy szinpadi beszámolóhoz. Az amerikai kritika ezért ostorozza az egész francia drámát és színjátszást, hogy hűtlen lett a szinházhoz, mert - ahogy például Bentley kifejezi - "több akar lenni, mint szinház". A szinház - mondják mérgesen - ne legyen se szószék, se gondolkozda, se népgyűlés, se kórház, ott ne foglalkozzanak se filozófiával, se agitációval, se pszichoterápiával, se prédikációval. Pedig hiába berzenkednek, a saját házuk előtt is hiába sepernének, h tekintetben, hogy a történeteivel ki akar törni a mikrokozmosz szűk érdeklődéséből és végső kérdésekre keresi a választ, e tekintetben éppen az ő büszkeségük, az amerikai dráma első világirodalmi alakja O'Neill adott példát. Az ő programja is a végső válaszok keresése volt: mi az ember, honnan jön, hová megy, ki felelős a tragédiájáért. Az ő témája az ember a ködben. Az ember, a légy a hálóban. "Engem nem érdekel más csak az ember és Isten viszonya!" - kiáltja szenvedélyes jelképességgel. És hogy