Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Bevezető a modern drámához

ezt hogy érti, ahhoz lehetetlen eszünkbe nem jutnia az Ali God's Chillum Got Wings befejezésének, ameljben a néger voltában megcsúfolt Jim Harris ezt mondja fehér feleségé­nek: "Lehet, hogy én megbocsátok neked. Lehet, hogy Isten is megbocsát neked. Csak azt nem tudom felfogni, ő hogy bo­csáthat meg önmagának?" A Marco Polo milliói nem tudatos jelképe a nyugati üzleti szellem teljes rothadtságának? A Brown, a nagy isten ben nem tudatos a Faust-párhuzam és a pirandellói jelképes maszkok felrakása? Még az amerikai példák szaporitása is felesleges. A közönség nálunk nemoeak darabjait ismeri Millernek, de magyarul megjelent dramatur­giai nézeteit is, amelyekben kifejti, hogy eszmei távlat nélkül nincs drámairás és a létezés maga is jelkép. Problé­mái általánositására pedig elég utalni a Pillantás a hidról ügyvédjének bevezető és záró kommentárjára. És Tennessee Williams? Nem ő irta a Camino Reált . ezt a fantasztikus, időt, teret feloldó, Don Quijotét, Byront, Casanovát, a Ka­méliás hölgyet együtt szerepeltető szimbolikus álomjátékot, amelynek egyetlen tárgya, hogy állhatja meg az ember a he­lyét ezen a földön? Egyébként az egész modern drámairodalom gazdag az ilyen elvont, nagyigényű, filozófiai, jelképes játékokban, ha nem is mind olyan bizakodó, mint Tennessee Williamse, inkább borúsak, mint Lorcaé, vagy O'Neillé, de van köztük olyan félelmetes, a nihilizmusig pesszimista is, mint Becket En Attendant Godot j a. Amint látni, a drámai mondanivaló általánosításának igénye, ha igen magasra emelte is a drámai müvek szinvona­lat, nem mindig jelentett egyben haladást ia, de erről,mint mondottam, később. Mielőtt azonban lezárnánk ezt a fejezetet, hadd emlé­keztessek valamire. Gyakran bosszankodtunk az elmúlt évek­ben, hogy drámáinkat sokszor és sokan helytelenül szemlél­ték. Minden párttitkárban a párttitkárt látták, minden egyéni gazdában az egyéni gazdát, úgyszólván minden szerep­lőben sajátmaga jelképét keresték és várták el. őszintén Bz6l va minket ez irritált, ez ellen tiltakoztunk: a darab-

Next

/
Oldalképek
Tartalom