Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
Bevezető a modern drámához
között. És persze csaknem uniszónó szidják a szocialista realizmust, vagy mert nem értik, vagy mert értik. Pszichologizmus, expresszionizmus, szürrealizmus, neoklasszicizmus, neorealizmus, szimbolizmus és még sok-sok egyéb szemléleti forma jelentkezik ezekben a drámákban és iskoláikban, tehát teljes a káosz. Nem volna-e okosabb, kérdezhetné valaki, egyszerűen egy dátumot venni elő, mondjuk a XX.század kezdetét és onnan kezdve sorra venni az irókat és irányzatokat? Lehet, hogy egyszerűbb, de nem hiszem, hogy okosabb volna. Nemcsak azért, mert egy dátum véletlen, esetleges valami, egy művészet fejlődése pedig szükségszerű. Nem a dátum határozza meg egy ember helyét a fejlődésben. Pirandello előbb halt meg, mint a most is élő Pagnol, vagy harminc évvel öregebb is volt nála, mégis nem kétséges, hogy Pirandello a modernebb. Másrészt az emberi elme sohasem érte be az egyszerű regisztrálással és a művészet tudatos szemlélője sosem is tudja másképpen, mint összefüggésükben látni a jelenségeket. Ezt azt hiszem az elmúlt korokra nézve mindenki természetesnek tartja, saját korunkra talán szokatlan. De ha én a középkor művészetére gondolok és felidézem a gótikus katedrálisokat az égbe nyúló csúcsaikkal, a legutolsó kis részletig kidolgozott, szinte kőcsipkévé fejlesztett arányaikkal és szimmetriáival, nem tudom nem felfedezni benne a skolasztikának, mondjuk Aquinői Tamásnak filozófiai épitményét, amely ugyanúgy az égbe mutat, ahol mindennek a csúcsán Isten, mint proton kinoun, mint primus motor, mint első mozgató áll és ahol lejjebb egyre széjjelebb terülve minden az ő háromságának nyomait mutatja, a vestigium trinitatis-t, a logikai princípiumok hármasságától az ember lelki működéséig (értelem, érzelem, akarat). Ezek a hármasságok aztán további hármasságokra, azoknak minden ága ujabb hármasságokra ágazik, mindez finoman, aprólékosan, szinte cizelláltan kidolgozva,mint a gót székesegyház kőcsipkéi. És vajon mindez nem idézi Dantét, akinek
