Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
Bevezető a modern drámához
irányzat és az élen álló 20-25 iró munkásságának ismertetésével már tul is lépném az adott keretet, anélkül, hogy bármilyen problémára ki tudnék közben térni. Ezért más módszert választottam: ezt a bevezetőt arra szeretném felhasználni, hogy tisztázni próbáljak olyan általános eszmei és dramaturgiai problémákat, amelyek a modern dráma kialakulásának és jelenlegi helyzetének megértéséhez megítélésem szerint szükségesek. Az első tisztáznivaló az: egyáltalán mit nevezek modern drámának? És itt mindjárt felbukkan a csipős kérdés: lehet-e általában modern drámáról beszélni olyankor, amikor a világ gazdaságilag is, politikailag is, eszmeileg is élesen két részre szakadt, tehát a nyugati irodalom és igy a nyugati dráma dekadens, formalista, pesszimista irányban halad, a szocialista dráma pedig más módszerrel, a szocialista realizmus jegyében fejlődik és optimista. Egyáltalán vannak-e a kor drámájának közös jegyei, hiszen még nyugaton is stílusokban, irányzatokban, eszmékben olyan sokféleség, összevisszaság uralkodik, hogy ez példátlan. És még harcban is állnak egymással ezek az irányzatok. Brechtet a konzervatívok és absztraktok egyformán támadják. Thomas Mann is azt mondta róla, hogy "sajnos, tehetség", Sartre pedig,hogy cserkész-azinházat, vagy hogy a mi nyelvünkre fordítsam, ifjúsági szinházat csinál. De az exisztencialisták Giratjidoux-t is támadják, Ionescoék pedig az angol J.Osborne-ra, az amerikai Millerre és T. Williarasre azt mondják, hogy bulvarszerzők. Az amerikai kritikusok a francia ateista drámairókat, vagy éppen a théâtre engagét, az elkötelezett szinházat vallási mániákusnak, a szinház ellenségeinek nevezik. Ugyanakkor a katolikus irányzatok, Claudel, Eliot körei szidják Cocteau-tól O'Keillig az istenkáromló pesszimista irányzatokat, de még az existencialistákon belül is éles ellentét van Gabriel Marcel vallásos, Sartre társadalmi, szocialistának nevezett és Camus csak az életszeretetet, életörömöt valló egyéni exisztencializmusa
