Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A dramaturg és a rendező viszonya

csak meghallgatni sea, mégis az elcsúszásokért nem egyszer a dramaturg felelős. A színházi munka minden részletéért a felelőst feltünteti a színlap. Mégis igen gyakran a szinlapon fel nem tüntetett, tehát az esetleges sikerben egyáltalán nem részesülő dramaturgon Terik el a port. Azóta a helyzet bonyolódott, ugy is mondhatnák rosszabbodott. A szocialista színházban - igen helyesen - nagyobb súlyt kaptak a tártairól és politikai kérdések. Igy a dramaturg nagyobb felelősséghez jutott a bemutatott darabok szövegéért, anélkül, hogy a hatásköre bármiben is megváltozott volna. A dramaturgnak nincs joga egy műsorra tűzött darabot a saját szája ize szerint átírni - ami különben abszurdum volna -, még arra sincs módja, hogy egy megoldást az Íróra kényszerít sen, mégis gyakran ő vállalja a felelősséget. Ha a tanácsai nyomán siker van, az iró felszedi a tanti eme t, nem egyszer a világhírt, ha nincs siker, a dramaturg nem állt feladata magaslatán. Ez a mai helyzetben uj, mert a polgári dramaturgok Írásaiban nyoma sincs annak, hogy őket egy darab szinpadi változatáért a színházon kivül is felelőssé tették volna, ilyen megbízatásuk - a beavatkozás - nem is volt, mióta a tantiemet kitalálták, a szinpadi munkaközben való javitások pedig a rendező és irói együttműködésből születtek. A német polgári színházban a dramaturg az igazgató tanácsadója és utasításainak végrehajtója, diplomatája volt (például neki kellett elvenni a szerepet a leváltásra itélt színésztől, vagy színésznőtől), tehát teljesen színházon belüli funkció volt, mint a sugó, ezzel szemben ma a dramaturg nálunk közügy, mindenki foglalkozik vele, mint a színház jelentős tényezőjével. A dramaturg hatásköre a színházban semmit sem változott, ma sincs semmi joga, nincs több lehetősége, mint egy tanácsadónak, a fizetése ma sem több. mint egy harmadrendű színésznek (a színházban mindig ez mutatja a tényleges erőviszonyokat), ennek ellenére még a kritikában is előfordul, hogy a dramaturggal foglalkoznak nem a színésszel, a dramaturggal nem a szcenikussal,