Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A dramaturg és a rendező viszonya

(Előadás a Színművészeti Szakosztályban) Amikor megkaptam a megbizést

; hogy a rendező és a dramaturg viszonyáról szóló vitát bevezessem, gondolatok,problémák tömege kezdett el kavarogni a fejemben és mindjárt éreztem, hogy a legnehezebb feladat az lesz, hogyan rakjak rendet a sok kérdés között, melyiket tekintsem a legfontosabbnak, vagy melyeket a legfontosabbaknak és melyeket érinthetek csak futólag, vagy hagyhatok el teljesen. Azért is Írtam le ezt a bevezetést, hogy valahogy korlátok közé kényszerítsem magam és túlságosan szerte ne kalandozzak. A vita azután majd talán eldönti, melyek azok a kérdések,amelyek az érdekelteket leginkább foglalkoztatják. Tulajdonképpen ott kellene kezdeni a megbeszélést, hogy mi is a helye a dramaturgnak a színházban. Magam olyan természet vagyok, aki szeret mindenben tisztán látni, a bonyolultságban is a rendet keresi, itt azonban mind az elvekben, mind a gyakorlatban olyan zűrzavart látok, ami sem a dramaturg munkájában, sem a színházak fejlődésében véleményem szerint nincs konzekvenciák nélkül. Hogy is áll a mi helyzetünk a szinházban? Közismert dramaturgiai, vagy, ha ugy tetszik, stilisztikai igazság, hogy valamit plasztikusan leirni ugy a legkönnyebb, ha "dramatizáljuk", ha nem sorra vesszük a részletek leírását, hanem például elmondjuk, hogyan alakult ilyenné, hogy lett az, aminek most látjuk. Homérosz ugy ad szemléletes képet Akhilleusz csodálatos pajzsáról, hogy leirja,mint kovácsolta ki Héphaisztosz. Vergilius a II. énekben ugy teszi érzékletessé a leírását annak a kígyónak, amely halálra marta a három Laokoont,hogy