Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
Az absztrakt gyümölcs
lasztani, milyen formában Írjon, a társadalmi-történelmi viszonyok megszabják müvének immár nemcsak tartalmát, do formáját is. Hogyan fejezi ki ezt a könyv? "És itt nemcsak arról van sző, hogy egyik iró jobban ir, a másik rosszabbul, hanem két különböző drámai formáról, amelyet a maga módján mindegyik tendencia művészi képviselője a legtökéletesebben dolgoz ki. Schiller, Hebbel, Ibsen korántsem másodrendű művészek, hanem kivételes képességű alkotók, de a forma, amelyet választani kényszerűinek , gúzsba köti képességeiket, kettétöri a pályájukat". A "kényszerülnek" szót a szerző húzta alá. Nem akarok részletekbe belemenni, inkább csak utalnék rá, hogy ez a gondolkodás végigmegy a könyvön. "E művészi gyöngesógek oka végső soron a német történelem alakulása" - mondja a 148. oldalon Hauptmannról. Később a 212. oldalon a Nyina-Trlgorin viszonyt (Csehov Sirály a) azzal magyarázza,hogy "E társadalom nem engedi meg az őszinte emberi érzéseket". Nincs módomban végig elemezni a könyv tévedéseit, itt most csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a drámában ábrázolt egyéni helyzet ugy szerepel, mint általános társadalmi, történelmi törvény, vagy annak kifejezése. (Gondolom, nem érdemes a szót vesztegetni annak bizonyítására, hogy ugyanakkor nemcsak más irók, mint Tolsztoj, de maga Csehov is hány őszinte emberi érzést ábrázolt ugyanolyan társadalmi viszonyok között.) Ugyanígy állapítja meg (230. oldal), hogy a forradalmár hős polgári talajon nem ábrázolható. "Tehát a polgári dráma számára még a polgári forradalmár sem lehet drámai téma, vagy ha igen, ugy csak kivételes, egyszeri alkotásokban". (Hátha valakinek eszébe jut, mondjuk, Büchner.) Nem akarom itt felsorolni az ilyen helyek sokaságát, hiszen világos, miről van szó és ismét nem speciális jelenség, de még a kivételeivel sem tudok mit kezdeni. Azt irja ugyanis, hogy ebből a termelési viszonyok megszabta szükségszerűségből csak a "legritkább esetben" fordul elő egy-egy kivétel, mint Goethe, Puskin és általában az orosz dráma. De ezzel sem tudok mit kezdeni,
