Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A drámafordítás problémái
rög imposztor a komédiáiban sokkal városibb, mint Aranynál* Ebben a korban még - gondolom a magyarországi viszonyok következtében - hiányoztak a városi civilizációnak azok a nyelvi készletei, amelyek például az athéni nők kozmetikájának adekvát jellemzésére alkalmasak lettek volna. Ezért Arany Arisztophanész© falusiasabb* Vagy egy másik példa. Fösvény-fordítása kommentárjában Hevesi Sándor mint rendező, szembe tudott fordulni kora naturalista konvencióival és élesen ki tudott állni a mellett, hogy Molière egyes szövegeit a közönséghez kell intézni. Be mint forditó, nem tudott elszakadni kora Ízlésétői,és Molière-t ezen a ponton túlzónak mondva a Fösvény egyik számomra legmélyebb pillanatát ("Montre-moi tes mains.") fordításában meghamisította. Erre még majd visszatérek. A Tomori Anasztáz-fóle Shakespeare-sorozat egyik problémája meg éppen az volt,hogy hogyan lehet eltussolni Shakespeare durva és obszcén részleteit. Miért totyogok annyit a hűség kérdése körül? Azért, mert ugy érzem, helyesebben ugy látom, hogy ezen a ponton szokták ketté szakítani a drámaf orditás szinpadi és irodalmi jellegét. A klasszikusok újrafordításáról szóló vita referátumának végső elvi következtetéseivel egyetértek. De van benne egy mondat, amelytől nagyon meglepődtem. Azt Írja a beszámoló, hogy "a nagyfokú szöveghűség egyáltalán nem áll szükségszerűen ellentétben a szinszerüséggel". Alig hittem a szememnek, mikor olvastam. Hogy, hogy nem áll "szükségszerűen ellentétben"? Mintha azt olvastam volna, hogy egy jó dráma nem áll szükségszerűen ellentétben a szinszerüséggel. Hát lehet egy jő dráma fordítása szlnszerü, ha nem hü az eredetihez? Hát mi a Babits Viharjának idézett részleteit- azért találjuk szinszerütlennek, mert hü Shakespeare-hez, vagy mert érthetetlenné teszi a drámai szöveget? Kosztolányi Molière szövegét azért tartottuk szinszerütlennek, mert el akartunk térni Molière-tői, vagy azért, mert az ő szövege hagyta cserben Molière-t? Apropó Kosztolányi. Mészöly Borneo és Julia fordításának bírálói
