Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A drámafordítás problémái
egyetértettek abban, hogy Mészöly forditása ezlnszerübb, mint Kosztolányié és egyhangúan megállapították, hogy Mészöly mindig ott jobb, ahol hűségesebb Shakespeare-hez.mint Kosztolányi. Mi mást jelent a szinszerüség, mint teljes hűséget a drámaíróhoz, aki művét a színpadnak szánta? Mi talán nem azért tartjuk szihszerübbnek Németh László VI. Hen rik j ét Vajdáénál, mert hűbb Shakespeare-hez? Nem azért tartjuk, egyéb erényeiről nem szólva, Illyés Fösvényé t sokkal-sokkal szinszerübbnek Hevesiénél, mert Illyés sokkal hűségesebb Molière-hez? Mint gyakorlati színházi embert az a szerencse ért, hogy részt vehettem több jelentős fordító szinházi munkájában. Szabó Lőrinccel dolgoztam Shakespeare, Vas Istvánnal Schiller, Mészöllyel Victor Hugo, Devecseri Gáborral Euripidész, több fordítónkkal pedig modern müvek színpadra állításában. Ha valami csiszolásra, változtatásra került sor az előadás részére, nem mindig az eredetivel a kézben, az eredetihez való hűség jegyében történt az? Vas István a Don Carlos szinpadi szövegének közös átnézése során nem egyszer felsóhajtott, hogy miért is nem került sor erre a forditás megjelenése előtt, ezeket a javításokat bevehette volna, bizonyítékául annak, hogy a jó szinpadi szöveg az irodalmi forditás szerves tartozéka. Vagy hogy egy más természetű példát mondjak: Dürrenmatt Az öreg hölgy lá togatása már megjelent magyar forditásban, mikor a próbákat elkezdtük. Az előadás számára bizonyos változtatásokat kértünk a fordítótól. Volt köztük egyetlenegy is, amelyet nem az eredeti szöveghez való hűség diktált? Hogy egy példát mondjak: a nyomtatásban megjelent szöveg a konfliktus terhének az eredetinél nagyobb súlyát rakta az öreg hölgyre, mintegy kompromittálni akarva a milliomosnőt az ügyben. Ez kezdődött a címnél, amelynek mi visszakértük az eredetijét (a kiadónál A milllomoanó látogatása volt a cim ae eredeti öreg hölgy látogatása helyett), továbbá ahol.az eredetiben az öreg hölgy igazságot követel, a forditásban elégtételt, vagy megtorlást, ahol az öreg hölgy számadásra szólítja
