Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A drámafordítás problémái

leghűbb átültetésében élvezni - formailag is. De semmitől sem borzadok inkább, mint a dogmáktél. Hem viselem el a dramaturgiai dogmákat, de a forditóiakat sem. Ragaszkodunk az eredeti formákhoz? Jó, de mit tegyünk, ha Arany, eltérve az arisztophanészi trimeter jambusoktól zseniális fordítást produkált, vagy mit tehetünk ellene, hogy Heltai a hagyományos molière-i formát félretéve bűbájosán fordította le a Nők iskolájá

t? A modern darabok fordításában is gyakran találkozni a nyelvi hűség sok kérdésével. Itt van például a szleng kérdése. A szleng nyugaton afféle városi, sőt már - például Amerikában - nemcsak városi népnyelv, amelynek sokezres szótára van. Nálunk a szleng még jórészt az alvilág, vagy az alvilághoz közelállók nyelve, bár egyre inkább gazdagítja a köznyelvet és azon keresztül bejutott az Irodalomba is. ("Olajra lép", "nagy hantás" stb.) Mindenesetre a szlengben beszélő nyugati embert legtöbbször nem szabad magyar szlengben beszéltetni, csak inkább Ízesebb, színesebb, képszerübb magyar köznyelven, mert különben meghamisitódik a figura és az egész környezet. Ezt nemcsak azért említem, mert a dráma sokkal inkább élő nyelv, mint a többi műfaj, ahol azonban ugyancsak él ez a probléma, de azért is, mert igen sok fordító ezt sem veszi tudomásul és ha a szinház hagyja, könnyen félrecsúszik előadásban a darab. De még mindig csak kerülgetem a forró kását. Van a forditői hűségnek egy állandóan változó szabályozója, amely a fogalmat gyakorlatban hol szűkíti, hol tágítja, hol a maga képére formálja - és ez a kor. A kor, amelyben a fordító él és amely - észre sem vesszük - száz és száz uton determinálja a fordító fogalmát a hűségről. Vegyük Arany pompás Arisztophanósz-fordítását. Valóságos csoda. Ast hiszem, nincs itt e helyiségben olyan ember, aki el ne gyönyörködött volna hihetetlen nyelvi gazdagságán, forditői leleményén, humorán, magyar izein és görög színein. Mégis egyben akarva nem akarva, megítélésem szerint eltér Arisztophanésztől. A gö-