Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A drámafordítás problémái

járt, Nórine nagyon boldog volt és imádja az üzenet küldőjét stb. A vén zsugori boldog, madarat lehet vele fogatni. Életében először az erszényéhez nyul ós borravalót ad a szolgának. Az nyújtja a kezét, de szabódik és bizonygatja, hogy csak hűségből, önzetlenségből járt el. Anselme ur biztosítja, hogy tudja, de azért köszöni stb. A szolga eltette a pénzt, már unja a sok locsogást, alig várja, hogy az öreg abbahagyja ós mikor az végre megy, felsóhajt: "0, long discours!" (Mennyit fecseg!) Az Öreg még visszafordul, hogy valami ajándékot is kellene venni Nérine-nek, de Mascarille azt mondja, ő kapott valakitől egy gyürüt, majd megmutatja és ha tetszik Anselme urnák majd vegye meg. Az öreg megköszöni ós elmegy. Ez a jelenet. Legalább is Kosztolányi fordításában ez volt. Szokványos ur - szolga jelenet, de egyáltalán nem az, amit Molière megirt. Kosztolányi nem értette meg a szinpadi szituációt, amelyben Molière egyik legcsodálatosabb komédiái leleményé sziporkázik.Az éhenkórász, csibész Mascarille ugyanis a jelenet során ellopja gazdája erszényét. Mikor pedig arra rájön a nagylelkűség és borravalót akar adni, csodálatos szinpadi helyzet támad. A vén zsugori, aki soha nem adott még borravalót, most mindenáron adni akar, a szolga, aki még soha életében borravalót viszsza nem utasított, most megrémül, hogyha Anselme ur az erszényéhez nyul, kiderül a lopás. Ezért tiltakozik a borravaló ellen. Erőszakoskodik, küzd mind a kettő, a végén már valósággal birkóznak, amíg Anselme végre feladja a harcot. Az "Adieu donc, Mascarille"-re kiált fel megkönnyebbülve a szolga, csakhogy elmegy. És erre jön Molière ujabb csavarása, az öreg váratlanul visszafordul, hogy Mascarille vegyen Nérine-nek valami ajándékot, ad rá pénzt. Kezdődik a kétségbeesett csata újra, ezért találja ki Mascarille, hogy van egy gyűrűje, nem kell érte pénzt adni. (Később Mascarille a pénzt, a lopott pénzt elveszti ós ebből mindenféle bonyodalmak származnak, Kosztolányi ezt ugy értette, hogy a kapott pénzt vesztette el.) Ez a jelenet volt a Kosztolányi- fordítás legnagyobb szinpadi félreértése, volt több ki-