Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A drámafordítás problémái

A DRÁMAPORDITÁS PROBLÉMÁI (Előadás az írószövetség fordítói szakosztályában) Ha ezt a vitát nem bevezetni akarnám, hanem helyettesíteni, azaz az egész vitára szánt több óra egyedül az én rendelkezésemre állna,az is reménytelenül kevés volna azoknak a problémáknak kifejtésére, amelyek ma a drámai műfordítással kapcsolatban az irodalmi és szinházi világban és a műfordítók közt hemzsegnek. Ezért csak a legfontosabbakra szoritkozhatom. Először is el kellett határoznom, hogy nem a műfordítók, hanem a műfordítások problémáiról beszélek, vagyis nem foglalkozom azokkal a drámán és annak előadásán kivül álló feltételekkel, amelyek a műfordító munkáját befolyásolják. Továbbá le kell mondanom arról, hogy a fordítás olyan általános elveit megbeszéljem, amelyek a drámafordítás és más műfajok fordítása közt azonosak, mint a tehetség, stilus, nyelvgazdagság stb. Helyesebben, ezeket csak annyiban érintem, amennyiben jellegzetesen a drámafordításra vonatkoznak. Ugyanígy nem foglalkozom fordítástörténeti kérdésekkel, ha csak azok nem jelentősek valamely elvi probléma eldöntésében. Ezért nem szólhatok az átdolgozásokkal kapcsolatos kérdésekről sem, nem mintha ezek valahol nem érintkeznének a ml témánkkal és nem igényelnék műfordítók állásfoglalását. A rendelkezésemre álló időben azokkal a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, amelyek a drámaf orditásban speciálisak, sajátosak, amelyek ezt a munkát más fordításoktól megkülönböztetik, minden más kérdéssel csak ezen belül. Ahogy ezt a mondatot leírtam, eszembe sem jutott, hogy valaki kétségbe vonhatná, van-e a drámafordi-