Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A pozitív hős konfliktusa

történtek következtében támadt ujabb "ellentmondást" igy vagy ugy, de fel kell számolni. Mire az Antigonéb en "fel­megy a függöny" (képletesen szólunk, hiszen természetesen Szophoklész színházában nem volt függöny), akkor már nem­csak megtörtént a lázadás Thébai ellen, nemcsak hogy már ebben a harcban két különböző oldalon elesett a két test­vér, de már azon is tul vagyunk, hogy Thébai királya, az elesett testvérek egyikét, a Thébaiért meghalt at díszben eltemettette, a másikat büntetésből temetetlen szégyenben heverni rendeli, halállal büntetve az eltemetést. De már tul vagyunk azon is, hogy az elesettek idősebb huga, Anti­goné, a királyi halálos tilalom ellenére az éjjel eltemette bátyját. És most jöhet a dráma, amely azzal kezdődik, hogy Kreon megtudja az eltemettetést. Micsoda alaphelyzet! Az ellenszegülő Antigoné a királynak mintegy gyámleánya, ne­veltje, jövendő menye, fia jegyese. Itt most tehát vagy tö­rik, vagy szakad. De elemezzük csak végig az Iphigeneia Aulis ban frappáns helyzeteit. Igyekszem lehetőleg olyan példákat keresni, amelyeket az olvasó színházainkban lát* hatott. Ott még azt a technikát is megfigyelhetjük, amely­lyel Euripidész félelmetes helyzeteit megteremti. Vagy ott a Hamlet . Mire a függöny felmegy,már orvul megölték az öreg királyt, már eltussolták a gyilkosságot, már a gyilkos el­vette feleségül az áldozat özvegyét, már megjött a halott király fia külföldről, már folyik a suttogás a nép között a trónbitorló ellen. De a vígjáték ugyanezt az alaphelyzetet igényli. Mire a Tartuff e ben felmegy a függöny, már az egész ház a feje totej én áll és a helyzet mér kinek-kinek egyéni sorsa szempontjából tűrhetetlen. Vagy Tartuffe, vagy a csa­lád boldogsága. De ugyanigy indul Az úrhatnám polgár is. Elnézést kérek ezért a látszatra szűkebb érdekű drama­turgiai kitérőért, de csak ezen keresztül jutok el az iga­zán kényes kérdéshez, hogy mit szabad a drámairónak a való­ságból megírnia, mit szabad a szinháznak szinre vinnie. És engedjék meg, hogy a kényes szót ne tegyem idézőjelbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom