Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A pozitív hős konfliktusa
Az ellenfél Mielőtt a kérdés részleteibe belemennék, hadd szóljak egy szót a pozitiv hős drámai ellenfeleiről. Nem szorul magyarázatra, hogy Antigoné tettének nem volna olyan súlyos konzekvenciája, ha ellenfele nem volna jellemében olyan hajthatatlan, másrészt Iphigeneia feláldozására nem kerülne sor, ha apja Agamemnon, éppen ellenkezőleg, nem lenne olyan befolyásolható. Erről azért nem szabad megfeledkezni, mert a drámai alaphelyzet megválasztásához hozzátartozik az is, hogy az iró hogyan választja meg az ellenfeleket. Jágo Othello nélkül, Tartuffe Orgon nélkül nem jelentene drámát. A helyzet és a jellemek dialektikus egysége nélkül semmilyen dráma nincs. Ezekután pedig vessünk egy pillantást a pozitiv hős ellenfelére. Amikor a hős ellenfele ellenség a szó politikai értelmében, akkor nincs probléma, a drámai harc mintegy tükre az osztályharcnak, és esztétikai közvéleményünk ilyenkor természetesnek tartja, hogy a dolog akár vérre megy. Az ifju gárda , vagy az Optimista tragédia hősei meghalnak az ellenséggel vivőtt drámai harcban (amely akár fegyveres harcban is végződhetik). A zavar akkor kezdődött, mikor a pozitiv hős szocialista társadalomban lépett színpadra. Először ott is belső ellenségek, árulók, kémek ellen harcolt, változás semmi, a drámai harc maradt a legélesebb osztályharc tükörképe, csupán megváltozott környezetben. Mikor ez a téma kimerült, most már mégiscsak szocialista társadalomban kellett volna lefolynia a pozitiv hős összecsapásának, de akkor jött a konfliktusnélküliség elmélete, vagyis hogy a szocialista társadalomban nem lehetnek drámai konfliktusok. (Az időbeli egymásután kissé önkényes, mert nem egyszer éppen a konfliktusnólküliség elmélete kényszeritette az Írókat a kém-, szabotázs- és hasonló témák felé.) Most már ott tartunk, hogy szocialista társadalomban, szocialista emberek között is lehetnek konfliktusok. Nem lehetnek: vannak. Sőt szükségképpen vannak. Ezeknek a konfliktusoknak a természete azonban magától értetődően alapjá-
