Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
A "mélyrealizmus" alkotói problémái. Téma, műfaj, hősök, mondanivaló
Williame legjobb alkotásaiban? A válasz aligha fogalmazható meg egyetlen mondatban. Müveiket mindenesetre egy közös alapállás Jellemzi: " Nem kapitulálni !" Nem kapitulálni még akkor sem - és Dürrenmatt, Frisch például ezen az állásponton van -, ha a világ bonyolultságát nem lehet átlátni, nem lehet legyőzni, Dürrenmat t nyiltan kimondja: "A világ /és ezzel együtt a színpad, amely ezt a világot Jelenti/ számomra kaotikus szörny, baljós rejtély, amelyet ilyenként kell elfogadni, amely előtt azonban nem szabad letenni a fegyvert, A világ nagyobb az embernél, és szükségszerűen ölt ilyen fenyegető vonásokat, amelyek egy külső pontról szemlélve nem lennének fenyegetőek; de nekem nincs jogom és képes sem vagyok rá, hogy kivül álljak,"* Max Frisc h is beismeri, hogy a választ nem tudja; de a kérdezéstől mégsem szabad sohasem elállni, "Drámairól feladatomat teljes mértékben betöltöttnek hinném, ha valamelyik darabomnak sikerülne a kérdést ugy felvetnie, hogy a nézők képtelenek lennének tovább élni a válasz megtalálása nélkül - a válasz, a saját válaszuk nélkül, amelyet csak magában az életben lehet megtalálni," Ez a nagyon szép és nagyon becsületes vallomás - vessük csak össze lonesco magabiztos Öntudatával - nyilt beismerése annak a ténynek, hogy a polgári kritikai realizmus egy határnál elkerülhetetlenül megtorpan, de legjobb képviselői őszintén kívánják, hogy a nézők,a közönség, a közösség tulmenjenek rajta. És Arthur Mille r e nehézségek ellenére is hiszi és vallja, hogy darabjai "arra a meggyőződésre, vagy, mondjuk, feltevésre támaszkodnak, hogy az életnek van értelme"** 1 és hogy - szemben Dürrenmatt lemondásával - a bonyolultsággal meg kell birkózni, mert "nem az 1 Idézi S, Melchinger: Drama zwischen Shaw und Brecht. 98, p. tt Max Friach: Napl ó. 1946-49, Idézi Karlheinz Braun: Qui est Max Frisch? Théatre Populaire , Paris, 1961, I.sz. ttt A. Miller: A realizmusról , 12,p. 89 -
