Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
A "mélyrealizmus" alkotói problémái. Téma, műfaj, hősök, mondanivaló
a probléma, hogy bonyolulttá tegyük, amit lényegében megmagyarázhatunk, hanem hogy érthetővé tegyük, ami bonyolult, anélkül, hogy kiforgatnék és erőszakosan leegyszerűsítenénk, amit nem tudunk megmagyarázni."*A dráma értelme és létjogosultsága épp ez, hogy "az élet végtelenül bonyolult erőit végessé kell átalakítani és alkalmassá tenni arra, hogy többé-kevésbé tömör kulminációban sűrűsödjék."** A nagy nyugati drámaírók tehát minden külső, a hivatalos társadalom felől jövő nyomás és minden belső, alkotói probléma, a valósággal való kemény küzdelem ellenére is hisznek a dráma ősi és nsmes hivatásában, hisznek abban, hogy drámáik segítik az embert a világ megértésében, a valóság megváltoztatásában. A valóság megváltoztatásának mértéke, illetve e valóságnak a tőkés társadalom valóságával való nyilt és feltétlen azonosítása az, ami munkásságukban problematikus; elmélyült valóságismeretűk, emberi-művészi becsületességük és nagy művészi tehetségük azonban lehetővé teszi, hogy a történelmi fejlődésnek ebben az adott szakaszában hasznos, a haladást szolgáló, nagyszabású művészi alkotásokat hozzanak létre, amelyek hatásukban gyakran túlmutatnak Íróik azándékán és szemléletén, és objektive az uj rendért való harc segítői, szövetségesei. Működésük társadalmi lehetőségének véges, időhöz kötött voltára azonban nemcsak a szocialista országok izmosodó drámája mutat rá, hanem néhány olyan iró munkássága is, akik a nyugati társadalmi viszonyok között élve közelednek a szocialista szemléletmód felé. 4 A. Miller: A realizmusró l. 28. p. tt A. Miller: A realizmusró l. 18. p. - 90 -
