Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
A realista tábor balszélén
A realista tábor balazélén Befejezésül szóljunk hát azokról az Írókról, akik a polgári reallznus korlátait a szocializmus több-kevesebb szilárdsággal tartott báziaáról feszegetik, £ csoport létszáma még sztlk; számbeli hátrányuk annak a számos objektiv és szubjektív problémának tudható be, amelyekkel ezek az irók munkásságukban megküzdenek. Azok a külső nehézségek, amelyekről a realizmussal kapcsolatban esett szó, velük szemben fokozottan érvényesülnek; ami pedig a belső,alkotói problémákat illeti, a - tetejében nem is mindig tökéletes szocialista fegyverzet őket aem menti fel megoldásuk feladata alól. Hiszen a valóság művészi megformálásáért vívott küzdelem a szocialista országokban élő irók számára sem szűnt meg, sőt, mint láthatjuk, a megváltozott valóság ábrázolásával kapcsolatban szüntelenül uj meg aj alkotói problémák hada merül fel; a nyugati valóság pedig,ha a szocializmus elméletével felszerelt iró számára sokkal áttekinthetőbb ie, a drámai megformálás szempontjából nem kinál kéaz receptet a többiekre nehezedő problémák megoldására. Ellenkezőleg: az ilyen irók munkája, éppen úttörő jellegénél fogva, gyakorta még bonyolultabb. E speciális problémák közül jeleznénk most itt néhányat anélkül, hogy bármiféle végleges tételek megállapitáaára igényt tartanánk, hiszen korunk nemcsak egyszerűen általában a szocializmus és a kapitalizmus közötti átmenet kora, hanem évről-évre a frontok rendkívül gyors mozgását, változását,a forradalmi mozgalomnak az általános növekedésen belüli helyi ár-apály tüneteit autatja és igy a művészi tükröződésre egy rövid távon belül vonatkozó megállapítások is igen hamar módosulhatnak, illetve érvényüket veazithetik. A mai nyugati dráma legjelentősebb exponensei polgári irók, akik jól látják ugyan a kapitalista társadalom rengeteg visszásságát, sőt, alapvető ellentmondásalt is, de a megoldást illetően nea mentesek illúzióktól. Ezekbe az il- 91
