Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
A realista tábor balszélén
luziókba legtöbb esetben nem gyávaságból menekülnek, hanem azért, mert nem blsnak a szocializmusban,tiltakoznak a szocialista iró "elkötelezettsége" ellen és művészi lehetőségeik szabad kibontakozását féltik tőle, A nyugati szocialista művészet kifejlődésének nehézségei részben általános okokból származnak: soha nem volt könnyű egy fennálló, hatalmon lévő rendszerrel nyíltan ellenszegülő művészetet csinálni és ez minden eddiginél fokozottabb mértékben vonatkozik a legforradalmibb művészetre, a szocialista realizmusra; és különösen nem könnyű akkor, ha ez művészi vonatkozásban is az uttörés gyakran hálátlan ós súlyos feladatát szabja az alkotókra.És vannak speciális okok is. Idetartoznak a szocialista tábort rágalmazó propagandaszólamok vagy elterjedt közkeletű hiedelmek /milyen döbbenetesen magától értetődő könnyedséggel ugrik be például John Gassnernél két zárójel közé a következő mellékes megjegyzés: "És végső soron mi más is a szocializmus, mint a munkásosztály burzsoá aspirációja!"*/, továbbá a szocializmus átmeneti jellegű gyermekbetegségei, az elkövetett hibák, a személyi kultusz hatása, a kezdeti korszakét élő szocialista realista irodalom elméleti kidolgozatlansága, nem egy sematikus alkotása s nem egyszer elhibázott propagálása.Amellett kétségtelen az is, hogy a kapitalizmus viszonylagos konszolidációjának periódusai megnehezítik a szocializmus felé való közeledést, hiszen gyakran még a nfeigy művészek is rövid korszakokban gondolkodnak s nem véletlen, hogy számos,rendkivül haladó alkotás konkrétan kapcsolódott a kapitalizmus egy-egy katasztrofális erejű válságához, akár az antifasiszta irodalom és drámairodalom csúcspontjaira gondolunk, akár a hidegháború legélesebb ütközeteinek ábrázoláséra, akár, napjainkban, a gyarmati kérdés kiéleződésének csak most bontakozó irodalmi tükrözésére. De a dialektikában * John Gassner: The Theatre in Our Time s, 107, p, - 92 -