Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A "mélyrealizmus" alkotói problémái. Téma, műfaj, hősök, mondanivaló

A művészi megbirkózás a kapitalista társadalom elszemélytelenedésével, a kizsákmányolás egyre anonimebb voltával G.B. Shaw óta lényeges alkotói problémája a drámairodalomnak. Ezt a problémát a muló évtizedek, a bonyolult társadalmi fejlődés, valamint a "Jóléti kapitalizmusról", a "tőke osztódásáról" szóló, a ködösítést támogató elméletek csak súlyosbították. A dráma elsőrendű anyaga az élő ember; egyre nagyobb művészi éleslátás és tehetség kell ahhoz,hogy az egyén szerepének látszólagos elenyészésóvel a drámaírók megküzdjenek. Jacques Cope

a

u már 1941-ben ilyen érvekkel próbálta mentegetni a fiatal drámaírók csődjét a korabeli élet ábrázolásával szemben: "A fiatal irók, akikről szólok, a személyiséget, a drámai alakot keresik. Hallom, amint felkiáltanak: adjatok nekünk hősöket... Keresik a nagyságot; és nem találják meg..."

4 A nehézségek tagadhatatlanok, és mégis, az eddig vizsgált drámairól csoportok munkásságából azt a tanulságot szűrhetjük le: minél, sötétebb vagy minél tökéletlenebb a drámaíró világszemlélete, annál kisebbnek, törpébbnek, jelentéktelenebbnek látjuk az általa ábrázolt világban mozgó embereket. Gondoljunk az abszurdok legjellemzőbb müveinek névtelen, a cselekvésnek és az akaratnak a lehető legszűkebb zónáin belül vegetáló, siralmas kis figuráira; gondoljunk a naturalista életképek bizonytalanul, tehetetlenül tengődő áldozataira; gondoljunk a kisrealista krónikák egy körön belül eleven, de a társadalmi összefüggések peremén rekedt alakjaira s gondoljunk a bulvárdrámák öncélúan színes, viszonylag nagystílű, de sorsukkal semmit nem mondó, semmit nem példázó "egyéniségeire". És vessük össze ezeket a drámai alakokat a "mélyrealisták" müveiben található hősökkel, akik a mai nyugati dráma alakjai közül egyedül tud* Jacaues Copeau: A_ színház megujuláaa.

. Színháztudományi Intézet, Budapest"", iybi. YJ.p. - 79 -