Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

Ariadné fonala: a mondanivaló

kesztéBsel." A fiatal angol szerző szenvedélyes elfogultságában a semmitmondás leplezésére valóban elég alkalmas scribe-i formát művelő bulvárszerzők nagyjeleneteit általánositja; olyasfajta müvek lebegnek szeme előtt, mint pl. Robert Anderso

n amerikai szerző Tea és rokonszenv /

Tea and Symphath

y. 1953/ cimü "nagyigényű" pszichológiai drámája, ahol a nagyjelenet - a homoszekszualitással vádolt fiu tragikus összeomlása - érdekében az iró egész sereg mesterkélt és hazug motivumot halmoz fel. Nézzük azonban ezzel szemben a mai nyugati drámairás kétségkívül egyik legnagyobb nagyjelenetót

»Abigail és a lányok hieztérikus kitörését a Salemi boszorkányok /The Crucibl

e

.1952/ törvényszéki képében; Arthur Millert éppúgy nem vádolná senki "rémséges ócska scene á faire" öncélú kiagyalásával, mint ahogy Shakespeare-t sem illetné senki ezzel a váddal a világirodalom legnagyobb nagyjelenetéért:a Hamle

t egérfogójáért. Ée folytathatnánk hosszan a példákat: a Pillantás a hidról /A View from the Bridg

e

. 1955/ cimü Miller-drámából nem a narrátorra, mint olyanra emlékezünk elsősorbari; az Ügynök halál

a esetében az idősikok keverése szervesen öszszeforr emlékünkben Willy Loman drámájával, s az öreg hölgy látogatás

ának /Der Besuch der alten Dam

e

. 1956/ fát-álló polgárai is elsüllyedtek volna, ha nem Claire Zachanassian és Alfred 111 démonikus idilljének alkotnák környezetét. Az uj formák mögött igy vagy ugy mindig ott áll a tartalom, a mondanivaló, e maradandó hatásuknak, nemes sikerüknek feltétele az a körülmény, amelyet Mille

r igy fejez ki: "Az eredeti, uj formának egyetlen igazolása az az uj és magasabbrendü tudatosság, amelyet felébreszt és istápol..."

4 Igaz, hogy korunkra a jelen és a mult formai eszközeinek páratlanul gazdag tárháza áll az irók rendelkezésére s egy korszak színházlátogatóinak sem lehetett része ilyen t Arthur Miller: A realizmusról

. Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961. 74.p. - 18