Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
Ariadné fonala: a mondanivaló
kesztéBsel." A fiatal angol szerző szenvedélyes elfogultságában a semmitmondás leplezésére valóban elég alkalmas scribe-i formát művelő bulvárszerzők nagyjeleneteit általánositja; olyasfajta müvek lebegnek szeme előtt, mint pl. Robert Anderso n amerikai szerző Tea és rokonszenv / Tea and Symphath y. 1953/ cimü "nagyigényű" pszichológiai drámája, ahol a nagyjelenet - a homoszekszualitással vádolt fiu tragikus összeomlása - érdekében az iró egész sereg mesterkélt és hazug motivumot halmoz fel. Nézzük azonban ezzel szemben a mai nyugati drámairás kétségkívül egyik legnagyobb nagyjelenetót »Abigail és a lányok hieztérikus kitörését a Salemi boszorkányok /The Crucibl e .1952/ törvényszéki képében; Arthur Millert éppúgy nem vádolná senki "rémséges ócska scene á faire" öncélú kiagyalásával, mint ahogy Shakespeare-t sem illetné senki ezzel a váddal a világirodalom legnagyobb nagyjelenetéért:a Hamle t egérfogójáért. Ée folytathatnánk hosszan a példákat: a Pillantás a hidról /A View from the Bridg e . 1955/ cimü Miller-drámából nem a narrátorra, mint olyanra emlékezünk elsősorbari; az Ügynök halál a esetében az idősikok keverése szervesen öszszeforr emlékünkben Willy Loman drámájával, s az öreg hölgy látogatás ának /Der Besuch der alten Dam e . 1956/ fát-álló polgárai is elsüllyedtek volna, ha nem Claire Zachanassian és Alfred 111 démonikus idilljének alkotnák környezetét. Az uj formák mögött igy vagy ugy mindig ott áll a tartalom, a mondanivaló, e maradandó hatásuknak, nemes sikerüknek feltétele az a körülmény, amelyet Mille r igy fejez ki: "Az eredeti, uj formának egyetlen igazolása az az uj és magasabbrendü tudatosság, amelyet felébreszt és istápol..." 4 Igaz, hogy korunkra a jelen és a mult formai eszközeinek páratlanul gazdag tárháza áll az irók rendelkezésére s egy korszak színházlátogatóinak sem lehetett része ilyen t Arthur Miller: A realizmusról . Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961. 74.p. - 18