Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

Kitérő és példa: az "abszurdok"

ladozik s elvesztette hitét bármiféle, akár relative, átmenetileg is érvényes dramaturgiában. Ezt vallja különben, igen pregnáns és szellemes megfogalmazásban, Dürrenmat

t is: "Valamilyenfajta dramaturgia talán csak ugy képzelhető el, mint valamennyi lehetséges eset dramaturgiája, mint ahogy van geometria, amely minden lehetséges dimenziót magába foglal. Kitérő és példa: az "abszurdok" Melchinger, a tudós mégsem elégedhet meg ezzel a rezignált tünetmegállapitással. Az okot is fel akarja kutatni s ehhez két támpontja van: 1. szemben pl. az expresszionistákkal, vannak klasszikusok is, akiknek müvei százados távlatban is időállóak; 2.korunkra a formák önállósultak. Létrejött a malraux-i "musée imaginaire": formák és képek legszélesebb skálájának egyidejű egymás mellett élése. A két tény között valamiféle ellentmondás látszik, amelyet Melchinger megkísérel feloldani. A feloldás módja kategorikus és igen jellemző. Röviden összefoglalva:napjainkra öszszetört egy gondolat, amely évszázadokon át értelmet adott a létnek és ösztönözte a művészeket: a haladás gondolata.Az emberiség már nem hisz benne ós igy a képek ós a formák eszközből céllá nőttek; az emberiség, elsősorban a művészek felismerték, hogy csak a forma az, ami elpusztíthatatlan. A világ előrehal adásának utópisztikus illúzióját felváltotta a félelem, az undor, a szkepszissel elegy kétségbeesés és ebben a káoszban egyetlen valami bizonyult szilárdnak: a forma. Ha azonban ez igy lenne, akkor a formakultusz mélyén mégis valamiféle tartalmi-világnézeti szemlélet lappang: az az elképzelés, hogy a fejlődós, a haladás princípiuma a XX. században érvényét vesztette.És Melchingernek annyiban iga1 I.m. 96.p. - 5 -