Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
Kitérő és példa: az "abszurdok"
sa van, hogy ez a szemlélet korunk nem egy drámaírójának valóban sajátja. Csakhogy ez esetben máris megcáfolódott a dürrenmatti elképzelés "valamennyi lehetséges eset dramaturgiájáról" , mert ezen az alapon egy csoport már különválik. Me lchlnger végzetes és nagyon jellegzetes tévedése csak abban áll, hogy véleménye szerint ebbe a csoportba tartozik korunk valamennyi drámairója. Nem ?cz a csoport csak néhány, határozott profilú és valóban a mi korszakunkra jellemző Írót fog összetaz úgynevezett abszurdoka t. Rajtuk tul azonban még egy egész birodalom terül el, amelynek lakói többkevesebb határozottsággal és szenvedéllyel, de egyhangúan utasitanák el a feltevést, amely szerint ők müveikben a káoszt, a szorongást, a szkeptikus kétségbeesést akarnák vezérszólamként kifejezni. Az abszurdok világnézeti alapja valóban a káosz tudata és az expresszionisták Melchinger emiitette öntudata napjainkra beléjük költözött; olyan biztonsággal hiszik, mint rajtuk kivül csak a világnézetük tudatos fegyverzetében fellépő szocialista Írók,hogy szemléletük az egyetlen kulcs a mai élet drámai ábrázolásához.* Az iskola vezéreit lonesco. Becket t. Jean Gene t , s nyomukban az angol abszurd iskola fiatal művelői: N.F. Simpso n. Harold Pinte r.- Ann Jelllco e ismert alakjai a mai drámának. Az iskola valóban teljesen uj - de nem formai, hanem tartalmi értelembe n. Hiszen az abszurditás, mint olyan, nem Ismeretlen formai eszköze az irodalomnak; a valóság feje tetejére állítása régóta kedvelt módszere elsősorban a szatírának s ezt felesleges bizonygatni bárki számára, aki Stif t et olvasta, de megérti könnyen még az a gyerek is, aki végigjárta Alice-szal Csodaországot. És mégis, ha Swift számára címkét keresünk, * Rájuk vonatkoztatva tökéletesen igaz Melchinger megállapítása: "Beckett Godot-ra várv a cimü müvében színre lépnek a clownok, hogy leleplezzék a világ értelmetlenségét." /Dracaa zwischen Sliaw und Breéh t./
