Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)
VI. Két szinjátéktipus leírása és meghatározása a javasolt szempontok szerint
11. Jellemek_ó_s alakok^ Túlnyomórészt allegorikusak, a reális emberábrázolás és jellemábrázolás igénye nélkül. 12. Zenei alkotóelemek__é£ arán£uk._Be vezető és zárómuzsikák mellett dal- és táncbetétek szerepeltek; a késel látványos időszakban egyre nagyobb mértékben. Hires angol zeneszerzők dalai ebben a keretben szólaltak meg először, igy a már emiitett Thomas Campion-é, majd a 17« sz. közepén működő William és Henry Lawes muzsikái. Jellemző a masque népszerűségére, hogy G. F. Händel még a 18. sz.-ban Így. nevezi el világi oratóriumai egy részét. 13. A játék közönsége.Mindvégig a feudális arisztokrácia; csak a kezdeti zártkörűség enged fel kissé a restauráció után. 14. A játék elözményei A ared£teutódai^ Chambers a középkori angol színjátékokról szóló müve első kötetében felhívja a figyelmet arra, hogy ennek az arisztokratikusudvari szinjátéktlpusnak a mélyén a "mumming" és "disguising" elnevezésű régi népszokás bújik meg, amelynek során egy csapat rituális ruhákba öltözködve, maszkosan kopogtatott be a házakba, hogy jószerencsét hozzon és hogy az ott talált társaságot, családot kockajátékra és táncra invitálja. A házról-házra járó szerencsekivánó csapat más népek szokásaiban sem ismeretlen és a magyar regöléssel is Van némi rokonsága. Az itt tárgyalt szinjátéktipus akkor alakult ki, amikor a humanista angol reneszánsz irodalmi hatására előkelő tanult körök mitológiai-allegorikus tartalommal töltötték meg és mintegy kisajátították. Előzményei között van még az olasz és németalföldi reneszánsz triumphus és több más udvari színjáték. Utóhatásai az angol opera és a balett történetében nyomozhatók részben a zenés betétek kiterjesztése, részben a látványos táncok öncélúvá tétele utján. 1/ - 71 -
