Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

V. Motívumtárolás, előformák, tipusméghatározó elemek

2. Az_adott_időszak_ /a tipus kialakulása, virágzása és hanyatlása/; 3. A játékalkalom /mikor, milyen időpontban, időközökben játsszák/; A játék c él j a ,_f unkc ló ja /miért jött létre, miért rendezik/; 5. A játék helye /az egész lebonyolítás helyszíne, a hely jellege; kötött, menetes, szimultán, profán, szakrális stb./; 6* A játék kerete_ /színpadiorma, szcenikai megoldások/; 7* A játékos^ /társadalmi helyzete; alkalmi vagy félhivatásos, hivatásos/; 8. A játék módja /játékfolyamat, mozgásrendszer, konvenciórendszer/; 9. Játékeszközök /maszk, jelmez, kellék/; 10. Mesefüzér,_cselekmén

Z 11. Jellemek_és alakok__/a legkülönbözőbb játóktipusok "tipi fissi

M-jei/

; 12. A .zenei alkotó__elemek é_s_ará£^uk_ 13« A _játék_közönsé£e_/társadalmi osztályok; nemek stb./; 14. A játék előzményiig eredete,_utódal«_ Meg kell mondanunk, hogy már az ind dramaturgia /Bhárata dramaturgiája, amely az i.sz.3-4. sz.-ban keletkezett, de mintegy másfélezer éves gyakorlat alapján/ és Arisztotelész is, hogy csak a legrégibb elméleti összeállításokat említsük, feleletet próbál adni a színjáték alkotóelemeinek kérdésére. Abból a nagyon egyszerű alapképletből indulnak ki az indusok, hogy az alap hármas: tánc /nytya/, ének /glta/ és zene /vädita/. Érdekes megjegyezni, hogy az általánosan elfogadott prakrit /tehát nem az irodalmi szanszkrit/ szavak a színész, szinjáték és színművészet kifejezésére "nata", "nätaka" ós "ni^ya" a közös nrt tőből származ- 64 -