Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)
V. Motívumtárolás, előformák, tipusméghatározó elemek
7. MOTIYUMTÁBOLÁS, ELŐFQHMÁK, TIFÜSMEGHATÍROZÓ KT.KMBK Mindez, amiről eddig beszéltünk - legalábbis csekély kivétellel, - a "színjáték előttf fok jelenségeként tartható számon. És itt egy közbevetést kell tennünk. Az a megjelölés, hogy "színjáték előtti" könnyen félreértésre vezethet ós ezért már most tisztázni kell. A kifejezésnek ugyanis csak részben van Időjelző funkciója, csak részben jelent sorrendbeli elsőbbséget, ügy "színjáték előtti", hogy ezek az elemek és jelenségek minden bizonnyal éltek és virultak, mielőtt a ml értelmezésünkben vett színjáték bárhol is kialakulhatott volna, de - és tulajdonképpen ez a döntő - éltek és virultak a már kialakult színjátékkal egyidőben, párhuzamosan, sőt tovább is, néha még olyankor is, amikor egy-egy szlnjátéktipus már túlélte magát, lehanyatlott és eltűnt a kultur történet mezejéről. És ezek a valóban idézőjeles "színjáték előtti" jelenségek mégcsak olyan módon sincsenek Időhöz kötve, hogy egy bizonyos század lenne kizárólagos előfordulásuk feltétele. Újra meg újra, és nagyon sokszor uj kezdeményezésből, felbukkannak és bár valóban előfeltételei a színjáték kialakulásának, egyáltalában nem biztos, hogy valódi, teljes színjátékká fejlődnek át. Ez is megvilágítja azt a /történeti okokkal magyarázható/ jelenséget, hogy például a magyar folklórban fellelhető nagyon sok alakoskodó, színjátszó szokás semilyen közvetlen kapcsolatot nemtart a siiajátékmüvószetével és még olyankor is csak nagy néha, érintve ad át anyagot a számára, amikor már egyébként kialakult szinházkultura terjedésének lehetünk tanul. - 59 -