Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

Bevezetés

a komikai gyarlóságot, a krizist és a sorsfordulatot és más egyéb ilyen haszontalan dolgokat: nyomát se leltem annak, hogy az előfüggöny is hozzátartozik a drámaÍráshoz, tehát a dramaturgiához. A tudósoknak tehát az előfüggönyről alkalmasint az a meggyőződésük, hogy az csakis a szinelőadáshoz tartozik, nem pedig a drámához, s ezért hallgatnak róla oly konokul és olyan hosszú idő óta. Az én különvéleményem az, hogy előfüggöny nélkül nincs dramaturgia A továbbiakban pedig részletesen elemzi az előfüggöny nélküli, közvetlen szinjátszás problémáit. Mindezek azonban csak elszórt tézisek, anélkül, hogy valamilyen kiépitett rendszer igényével lépnének fel. Amikor azonban az "eltűnt magyar szinjáték" keresésére indulva a kutatásnak természetszerűleg az Íratlan szinjáték birodalmába kellett behatolnia,bele sem lehetett kezdeni a munkába, amig valamilyen megbizható elméleti rendszer nem segiti ezen a meglehetősen járatlan területen.Egy ilyen rendszert próbált meg kiépiteni Hont Ferenc a könyv második nagy fejezetében, melynek ciméül "A szinjáték világa" meghatározást és célkitűzést adta.^ Az alábbiakban röviden ismertetjük ezt a rendszert, részben azért, mert a továbbiakban támaszkodni szeretnénk rá, részben azért, hogy tömörítve felfrissítsük a rávonatkozó emlékeket, részben pedig, hogy ezzel is illusztráljuk azokat a terminológiai problémákat, amelyek a szinjáték-kutatás területén annyi félreértést és nehézséget okoznak» Először azokat a kifejezéseket vesszük sorra, amelyek a színjátszá

s fogalomköréhez tartoznak, utána a szinjátékhoz tartozókat, azután néhány szűkebben vett dramaturgiai meghatározást, végül a fogalomkör határterületein jelentkező, bizonyos alkalma

k-ra. illetve gyakorlati tevékenységekre vonatkozó kifejezést. Különösen fontos az első kettőnek a sorrendisége, amelyet a szerző igy emel ki: "A színjátszás a színjátszó sajátos tevékenysége, a szinjáték pedig a térben és időben - 12 -