Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

Bevezetés

megvalósuló f ólamat

A amelyet a saját testén keresztül megnyilatkozó követlen, vagy az idegen anyagokat felhasználó közvetett színjátszás egyéb szinjátékalkotó tevékenységekkel együttesen létrehoz." ^ És egy másik helyen: "Színjátszást találunk színjáték nélkül, de közvetlen vagy közve5/ tett színjátszás nélkül nincs teljes színjáték.''^' Tehát: a színjátszá

s fogalomkörébe tartozik a szinJÍ_átsz,ó_tevéken^8égj_ melynek valamilyen élmény az alapja; mielőtt teljes szinjátszá_s-sá bontakoznék ki, a belső színjátszás során £5zerep_vagy szerepek alakulnak ki; a játék kezdetétől fogva a játszás hivatásérzése és az eljátszandó szerep ezerejpérzése fonódik össze a £zjLnjáts£Ói ihlet közreműködésével; a játék során a szereppel való azonosultság lép fel, de szereplő és szerep kettőssége továbbra is megőrzi a részlet-én-ek egységét; a megjelenítő felidézés a kötött meg játszásí

ormák_során ujjáalkotássá válik. Amikor azután ez a teljes színjátszás térben és időben megvalósuló folyamat lesz, szlnjáté

k-ról kell beszélni. Van ugyan színjátékszerű j_elenség_és színjátékszerű _S£okáE is, de a szinjátékalkotó tevékenység valódi színjáték- jelenségeket hoz létre: szin játékelemek-hői a különböző szinj_áték8-zerk«zetek_ szinj_átékalakzatok-ká fejlődnek és a közönséggel együtt /mely mindenkor egy adott társadalom adott fejlődési fokán jelenik meg/ £z inját ékegé_s z-t alkotnak/. A fejlődés során többféle szinjátéktipus_ keletkezik, szinj_étékágaz,atok jönnek létre, melyeknek egy része szinj_átékhagyomÁny-nyá válik s legmagasabb fokán a.színjáték művészetévé emelkedik. A színjátékok három nagy csoportra oszthatók: életw színjáték /a kezdeti differenciálatlanság fokán/, az alkalom szikját ék /az un. "népi" színjátékok jórésze ide tartozik/ és az intézményes szinj_áték /a hivatásos, állandó együttesek működési köre/. - 13 -