Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A színészi képzelet fejlesztése /1936/

Mily csalfa e szónál száját becsukja s e pici szünet alatt fokozott kéjével a dühnek mered Antóniára publican tekinte-tü! e szavak alatt ugyanazon fej tartás, de az utóbbi szó végtagja mondása alatt hirtelen ellenkező oldalra fordítja fejét, nehogy A. észrevegye, hogy őt vizsgálja. Stb. /Rakodczay Pál: A szinészet rendszere. Bp. 1884. 265« V.o. Egressy Gábor: A szinészet iskolája. Bp. 1879./ Ma már az egyéni minták előjátszása a legelterjedtebb eljárás. Az oktató módszer alkalmazása a szinészképzés magasabb fokozatain helyénvaló, sőt célszerű lenne, ha szinésziskoláink tanrendjében a gyakorlattól jelenleg különválasztott elméleti tárgyak /lélektan, dramaturgia, stílustörténet stb./ beolvadnának az oktató módszerű gyakorlati képzés tananyagába. Az elméleti tárgyakkal ilyenmódon gazdagodott oktató módszer azonban bizonyos javításokra szorul. Ma a szinósznevelő csupán a szinészi feladat elemzésének általa megfogalmazott kész eredményeit közli a növendékkel. Ismereteket közvetít, ahelyett, hogy a növendéket önálló munkára szoktatná. Ha azután a szinésziskolából kikerült növendék a tanultaktól eltérő szerepet kap és azt hozzáértő rendező hiányában vagy más okok miatt önállóan kell elemeznie, feladatát csak nagy nehézséggel, vagy tévesen, esetleg egyáltalában nem oldhatja meg.Az oktató módszert alkalmazó nevelőnek párosítania kell az ismeretek közlését az elemző munka eljárásainak gyakorlati tanításával, azaz az önálló elemzésre való neveléssel. A példaadó módszer lényege és egyben legfőbb hibája: a kifejezési formák megadott mintáinak gyakorol tatása. Ez az eljárás a helyes értelemben vett szinészi képességek fejlesztése helyett az utánzóhajlamot növeli, önállótlanságra, a nevelőtől való függésre szoktat. Korlátozza a növendék