Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A színészi képzelet fejlesztése /1936/

egyéniségének kifejlődését és akadályozza alkotó tevékenységének kibontakozását. A vizsgaelőadások előkészületi munkálatait kétségtelenül megkönnyiti és meggyorsítja, de az ilyen módon elért pillanatnyi sikernek a növendék később, szinészi pályáján adja meg az árát. A helyzettől és jellemtől független,lélektani és művészi szempontból egyaránt hamis általános minták tanitása teljesen kiküszöbölendő. A helyhez és jellemhez kötött példák közlése vagy előjátszása is csak kivételesen alkalmazható.A nevelőnek azonban ilyenkor sem szabad kész mintákat kényszerítenie a növendékre, hanem valóban példák

, formalehetőségek,analógiák megmutatásával tanítványának önálló formakereső tevékenységét kell ösztökélnie. A korszerű szinésznevelés az oktató és a példaadó módszert nem veti el teljesen, hanem átalakítja és a tanítás tengelyéből kiemeli. A gyakorlati szinészképzés terén elsősorban az öntevékeny, képességfejlesztő eljárásokat alkalmazza. Szinésznevelési alapelvek A gyakorlati szinészképzés főbb feladatai a következők: 1. Kész kifejezési formák átadása helyett a növendék játékkészsógének kiművelése. A játékkészség kiművelését a szinészi képességek fejlesztésével érhetjük el. Egyesek véleménye szerint szinésznevelésre egyáltalában nincs szükség, mert a nagy tehetség a szükséges szinészi technikát elsajátítja a gyakorlatban, a tehetségtelenek vagy féltehetségek testi képességeinek fejlesztésével, technikai kiképzésével csak az átlagkomédiások száma szaporodik. A szi-_ nószi tehetség kérdése azonban nem ilyenegyszerü. A szinészi készség ugyanis többféle képességből tevődik össze. Ugyanabban a személyben az egyes képességek erőssége, fejlettsége különbözhetik egymástól. A szinészi készség össze-