Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)
I. Az ár ellen - A színészi magatartás társadalmi típusai /1936/
A polgári szinészet foglalkozási ág, a munkásszinjátszás társadalmi tevékenység, a parasztszinjáték életfunkció. Ez az utóbbi megállapítás a parasztszínjátéknak a közösség egyéb tevékenységével egybeforrott, kiveszőben lévő eredeti alakjára vonatkozik: a színjátékszerű szokásokra, A parasztság pusztuló külön világában az alakoskodás és más művészies megnyilvánulások őrizték meg legtovább a valóságalakitás ősi mágikus módját, amely nem a tapasztalaton alapuló ésszerű eljárásokkal, hanem a közös hiedelemben gyökerező varázslattal él. A primitiv népek tevékenységét ezek a közös hiedelmek irányítják. A civilizált embert az ésszerű gondolkodásmód és a technikai eljárások jellemzik. A parasztság ősi, eredeti magatartásában egymás mellett elválaszthatatlanul munkál a valóaágalakitás mindkét módja. A civilizáció térhódításával az ésszerű gondolkodásmód egyre jobban háttérbe szoritja a mágikus szemléletet. A szinjátszásszerü szokásokban is egyre halványodik az ősi hiedelemtartalom és elmosódik a hajdani gyakorlati cél: a rontás és az ellene való védekezés, bűvölés, gyógyítás, halottak távoltartása, stb. De a nemzedékről nemzedékre öröklődő törvényszerűen kötelező forma ma is elevenen őrzi az eredeti mágikus magatartás érzésvilágát. Nem a gondolati tartalom és a fogalomközlés eszközei, hanem az érzóskifejező megnyilvánulások: a tánc, a dal,a hanglejtés, a mozdulatnyelv, stb. a parasztszinjáték ma is ható értékei. A parasztszinjáték beletartozik a mindennapi élet rendjébe. A keresztelésben, házasságban,aratásban, temetésben és a velük egybeforrott színjátékszerű s zokásokban, szertartásokban, varázslatokban „a parasztság lelkialkatának hol egyik, hol másik alaptulajdonsága nyomul előtérbe, de a paraszti magatartás minden esetben változatlanul egységes.A parasztszinjátszó számára a szinjáték nem külön művészet, hanem élettény. Ezt a beállítottságot, viselkedésének valóságérvényét, óletigazságát maradéktalanul átmenti azokba a szinielőadásokba is, ahol a népi szokásokat közönség előtt