Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)
Az európai népek hagyományos népszokásaiban igen gyakran találunk érdekes, fantáziadús, maszkos alakoskodásokat. Különösen újév, és farsang táján kerülnek eló a falvakban az álarcok, az érdekes, szines álöltözetek. A népi álarcviselés, maskarázás általában hagyományos játékokhoz, táncokhoz kapcsolódik.Mig a színpadi maszk használatát az előadás ideje határozza meg, s a hivatásos színészek, mulattatók, akkor használnak maszkot, amikor a közönség elé lépnek, a népi maszkok csak az év meghatározott periódusaiban, ünnepi alkalmakkor tűnnek fel. /így húshagyókor, újévkor, Miklós és Luca napján, disznóölés idején,a lakodalmak alkalmából és a fonóban,/ A maszkos népi alakoskodások hagyománya néha évszázadokra, sőt évezredekre nyúlik vissza. Napjainkban persze már főleg egymás szórakoztatására, vagy a gyermekek ijesztgetésére ölt a falu is álarcot, tréfás álöltözetet. Azonban még nem is olyan régen e maskarázás szoros összefüggésben állt a népi hiedelemvilággal. A maszkos alakoskodók szellemeket,démonokat jelenítettek meg, a visszajáró halottakat, az elhunyt ősöket, a halál és az élet, a termékenység jelképeit, fi játékok jelentése ós célja kezdettől fogva többféle lehetett: termékenységet hoztak, távoltartották a gonosz szellemeket, felidézték az elhunytakat. Az alakoskodással kapcsolatos szokásokhoz gyakran erős lármázás, ostorpattogatáa, csengettyüzés is tartozott. Az alakoskodók alamizsnát is gyűjtöttek, de mint mondták, ezt se saját maguk számára kérték, hanem a megjelenitett, természetfölötti alakok számára. Burópa minden országában ismernek Ilyenfajta álarcos, jelmezes népi szokásokat. Különösen érdekesek azonban az Alpesek erdőkben gazdag hegyi falucskáinak, fából faragott müvé-