Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)

I. A SZÍNPADI "IDŐSZÁMÍTÁSRÓL" - Rendszerezési kísérlet az alkotóelemek részesedése alapján

természetesen sző sincs; rendszerint önkényes ismétlések, a szereplőtársak rovására való érvényesülés láza és kíméletlensége válik úrrá. A szerves egyensúly megbomlott, a műfaj megbukik. Rendszerezési kísérlet az alkotóelemek részesedése alapján Hint fentebb már emiitettük, a két különböző időszámitási rendszer alapján álló alkotó elemek részesedésének belső aránya vagy ennek az aránynak megváltozása lehetővé teszi a műfaji meghatározást, - egyelőre természetesen csak erről a formai, az ábrázolás eszközére vonatkozó oldalról. Szert azt az eljárást választjuk, hogy az alkotóelemek belső arányváltozását nyomon követve, mintegy előre megteremtjük a műfaji kereteket /bizonyos esetekben azokba az ilymódon megteremtett kategóriákba esetleg egyetlen ismert műfaj sem fog tartozni/, majd aztán megjelöljük, hogy ezeket a kereteket, - melyek szinte teljesen elméleti uton állapitódnak meg, - milyen műfajok töltik be, illetve közelitik meg a legjobban. Anélkül, hogy ezúttal a teljességre törekednénk, - ezt majd egy zenedramaturgiai tankönyv tehetné meg - bizonyos kézenfekvő típusokat próbálunk egymásután felsorakoztatni. Külön felhívjuk a figyelmet, hogy az egymásutániság, a típusok sorrendje a valóságban sem kronológiát, sem fejlődési sorrendet,sem értékrendet nem képvisel; kizárólag logikai sorrendi az alkotóelemek változásának, hozzéadódásának lehetőségeit követi. A felsorolás előtt a félreértések elkerüléséra néhány használt szót, illetve kifejezést tisztázni kell.A most következő felsorolásban "azöveg"-en a színészek által elmon dott /tehát nem énekelt, nem-recitált/ szöveget értjük. A "cselekmény" színpadi történést, mozgásban-játékban lebonyolódó süritő jellegű eseménysorozatot jelent. "Zeneileg fo-