Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)
I. A SZÍNPADI "IDŐSZÁMÍTÁSRÓL" - Időszámítási rendszerek és színpadi műfajok
tő, akár lassító volt is előzőleg - egy időre abbamarad.Tudatos ez a megszakítás páldául a taps esetében; amikoris a nézők tetszésnyilvánítása megálljt parancsol a színpadon történő dolgoknak. Tudatos a mostanában elég divatossá vált s a cselekményt minduntalan megszakító narrátor-szereplő alkalmazása esetében, aki /egyébként régi jó konferálok, kórusok, compére-ek és commére-ek utcai ruhás utódaként/ időről időre kikapcsolja a cselekmény folyamatos "áramszolgáltatását" és merőben más ritmusban, stílusban és a néző időszámitásának megfelelően avatkozik be az eseményekbe,ezáltal teljesen relatívvá, "játék"-azerüvé alakitva át a drámai caelekményt. Tudatoa volt egy bizonyos korban a " félre " alkalmazáaánál,amikorÍ8 az egyea szereplők rendazerea9n kikapcaolták a drámai cselekményben velük egyidőben színpadon lévő partnereiket egy-egy azó vagy mondat idejére, melyet máe hangvétellel, máa ritmuaban /a jelen tanulmány azóhaaználata szerint "aemlegea idŐ8zámitáa szerint"/ kizárólag a nézők számára mondottak el. De ugyanezért okoz kényelmetlen zavart, ha a azinéez akaratlanul valamely ok miatt "kieaik" azerepéből, vagy fegyelmezetlenül "privatizál", vagy ami még ennél is rosszabb: tehetetlensége miatt egy pillanatig sem jut el a müvÓ8zi megformálás színvonalára a kénytelenek vagyunk azt mondani rá: "privát". Mindezek a művészi hatást "semlegeaitó" tényezők s ez a semlegesítés lényegében éppen azt jelenti, hogy a sajátos színpadi időszámítás megakadt vagy éppen létre sem jött. De elkövetheti ezt a hibát már a mü szerzője is: megformál atlanul,müvé szietlenül, nyersen állitja anyagát a színpadra, a valóságot nem művészi ábrázolásban hanem másolatban, durva kópiában akarja tolmácsolni, "naturaliaztikussá" válik, - s ezért a sajátos színpadi időszámítás létre sem jön, vagy egy-egy időre megszakad. Ilyenkor mondjuk azt, hogy lapos, szürke, unalmas, amit láttunk; a művészi megformálás hiányában előálló semlegesség magát a művészi hatást is lehetetlenné tette, semlegesítette.- Egy haszna azonban mégis van ennek