Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)

I. A SZÍNPADI "IDŐSZÁMÍTÁSRÓL" - Időszámítási rendszerek és színpadi műfajok

összefoglalva: a zenés színpadi alkotásokban három időszámítás! rendszer fonődik össze egymással: a sűrítő, a lassító ás a semlegesítő. Időszámítás! rendszerek és színpad! műfajok A színháztörténet! tapasztalat azt mutatja,hogy rendszerint az lesz egy-egy uj műfaji meghatározás egyik oka,ha a fenti három időszámítás! rendszer aránya a műalkotások egy bizonyos csoportjában megváltozik, ha a szöveges és zenei részek aránya és jellege bizonyos határozott, állandósuló vonásokat mutat. /Ebben az összefüggésben a zenés részekhez tartozónak vesszük a tánc rákapcsolódását az előadás egyes részeire, mert, ha más ábrázoló eszközökkel ls, de szintén a cselekmény lefutását lassító hatással van.Természetesen akkor Is, ha a táncegység önmagában véve gyors alaptempóju. /Éppen ezért ezt az arányt tekinthetjük a műfaji differenciálódás egyik lényeges tényezőjének s ugy gondoljuk, hogy ezzel egyben a kategorizálás lehetőségeit is megteremtettük. Ebben az esetben ugyanis nem fenyeget bennünket az a veszély, hogy valamilyen külső szempontot választunk a műfaji elhatárolásra, hanem az alkotóelemek arányát tekintve szinte sajátos müvészet-kémlai vizsgálódás tárgyává tehetjük a meghatározni kivánt műalkotást. Csak azt kell megállapítanunk, hogy vájjon melyik időszámítást kívánó elem milyen arányban és módon részesül a vizsgált alkotásban. /Mellesleg megjegyezve, mint arról később még majd részletesebben is esik szó, ez a belső arány erősen befolyásolja a mü előadásának körülményeit, a szereplő kiválasztásától kezdve a szlnrevitel stílusáig./ Mielőtt azonban továbbhaladnánk abban az irányban, hogy ezen az alapon próbáljuk meghatározni legalább a mai szlnházkultúrában gyakorlatban lévő, élő és egymástól különböző zenés színpadi műfajokat, még tisztázni kell egyes