Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

kokkal függ össze. A húsvéti feltámadási játékok igen elterjedtek lehettek Magyarországon. Erre jellemző, hogy az 1515-ös Esztergomi Breviáriumba

n is fellelhető. A keresztény középkor e liturgikus játékainak ma már nem tulajdonítunk olyan nagy jelentőséget az európai dráma keletkezésének szempontjáből

»mint egykor tették. Az európaj dráma mélyebben gyökerezik, egyrészt a földmivelő nép ősi, drámai hagyományaiban,másrészt a polgárság szellemének megfelelő uj vallásos drámai formákban,a moralitásokban, misztériumokban, humanisztikus szellemű passiókban, vagyis a devociókban. Mégis a liturgikus szinjáték a pogánykor szini szokásaival szemben teljesen uj szempontokat érvényesített. A mitoszi tárgy teljesen irodalmivá lett, a varázsló vagy elhárító szándékok teljesen háttérbe szorultak, az uj tan mint emberi történet jelenik meg. Ez nem azt jelenti, hogy e történeteket belülről ne táplálná mélyenfekvő hagyomány. Mária a magyar néphitben, ugy látszik, Boldogasszony helyébe lépett. Az indogermán népek közhiedelme nyomán a kis Jézus nálunk is a Pénythozó. A feltámadási misztérium húsvéti jelenetében viszont lehetetlen nem érezni a tavasz "sirokat felpattantó erejét". Mégis ebben a világban a mágia háttérbe szorult /legalább is hivatalos formában/. A megjelenitett tanitás emberformáju és magasabbrendü, mint a pogány szini szertartások világa. Vallásos drámai énekek népi nyelven A nép nagy tömegei nem egykönnyen mondtak le pogány hagyományaikról, s mélyen élt bennük a drámai megjelenítésnek a varázslással összefüggő formája is.Ezért még a XI.sz. folyamán is összekeveredtek a keresztény vallás egyes ünnepi alkalmai ősi pogány szini alkalmakkal és képzetekkel, melyekben nem csupán a drámai tartalom keveredik, de a forma is a réginek és az újnak az ötvözete* - 19 -