Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

egyenként az uj korszakot bevezető és alátámasztó népi, illetve népies szinjátszás egyes műfajait. Népi és népies szini műfajok /farsangi játékok, moralitás, paródia ballada, farsa és truf

a/ A legtöbb történeti adat népi szini szokásokra a farsangból van, melyet Szkhárosi Horvát András "Csúf innep"nek nevez. Ugyancsak ő ad hirt bizonyos Cibere bán és Konc vajda közötti viaskodásról: "Ütközet nagy lesz mindenkor az farsangban, Mikor Cibere bán beszáll az bánságban. Konc vajda haragszik, dul-ful haragjában Mert nincs tisztessége az negyvenhat napban." E mulatságos hagyomány valószínűleg az Anjou - korból származik, ugyanis a Böjt és Farsang megjelenitésében két eltérő hagyomány ismerhető fel a latin népek nyelvi sajátságai szerint: egy francia és egy olasz-spanyol. A franciában a Böjt, le Careme himnemü és ezért olyan hagyomány alakult ki, melyben két "báró" áll egymással szemben mint bajvivó. Mivel pedig az első ilyen francia szöveg a XIII. század végéről maradt reánk,bizonyos Nagy Böjt báróról és Farsang úrról, aki főúr volt Lajos király udvarában, a mi szokásunk elterjedését is legkorábban az Anjou-korszakra kell tenni. Az olasz-spanyol hagyományban viszont a böjt /quaresima/, nőnemű, itt csak Karnevál herceg, illetve lovag lehet férfi /principe Carnevale, Don Carnal/. Ilyen megoldás nálunk a budai deák-játék, melyet farsangra Írtak és amely már a moralitás formáját öltötte az Éberség és Tunyaság párbeszéde,ahol is az Éberség, aki Quaresima-nak felel meg, nőnemű és a Carnevale-nak megfelelő Tunyaság /Torpor/, himnemü. Alkalmasint Beatrix olasz - spanyol udvarának is volt némi szerepe az Ilyenfajta megoldásokban. - 83 -