Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)

PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS SZÍNJÁTSZÁSÁNAK TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1849-1886 KÖZÖTT

Hivatalt, mire Cseh Eduárd utasítást adott ki 1853 februárjában a helyhatósági engedély kiadására. A derék magyar igazgató és népes társulatának érkezése lázba hozta a város polgárait, és nem kis munka elé állította a város kapitányi hivatalát. Ui. az összes ideérkező színész útiokmányait és az erkölcsi-politikai magaviseletüket tanúsító bizonyítványaikat át kellett vizsgálniuk. A magyar színésztársaság március 19-től számított hat hétre nyerte el a játszási jogot. Ahhoz, hogy a négy évi kényszerű elhallgattatás után megint magyar előadáson tapsolhatott a pécsi nagyérdemű, ebben nem kis szerepet vállalt magára a város magyar nemessége is. Mindenekelőtt Mihálovits Sándor neve kívánkozik az élre. (A Mihálovitsok színházpártolása már a reformkor alatt is megnyilvánult.) Óriási érdemeket szerzett abban, hogy a nemesség anyagi és erkölcsi tartalékait mozgósítani tudta a cél érdekében. De adott helyzetben nem rettent vissza a személyes áldozatvállalástól sem. Mikor a színház tulajdonosa bérleti díját 1856-ban 1000 forintról 1700 forintra emelte, azt a magyar, de a német társulat sem tudta kifizetni. S mivel már nem volt idő az adományok megszervezésére, Mihálovits saját maga fizette be a kívánt összeget Latabár Endre társulata javára. Ettől kezdve a magyar nemesség, amíg a helyzet nem normalizálódott, a magyar színésztársaságok bérleti díját évente befizette. Sokat lendített a magyar színjátszás ügyén Czindery László pécsi földbirtokos nagyszabású kezdeményezése is. A tulajdonát képező ún. Czindery-kertben, a mai Rákóczi 56. sz. alatti ház helyén - nyári színházi pavilont kívánt létesíteni. A kert már akkor is kedvelt szórakozó helye volt a pécsieknek. A földbirtokos ezenkívül fürdőt és fürdőházat is szeretett volna építeni a parkban. Természetesen ehhez a vállalkozáshoz is szükséges volt a kerületi Helytartótanács beleegyezése. A már említett Rendőri Osztály a város tanácsától kért véleményt, hogy „egy ily színkör erkölcsi és politikai tekintetben, különös figyelemmel a városi közönség szükségeire, kivánatosbnak látszik-e?" Nagy József polgármester azonban felkarolta a nemes szándékú ügyet, s feliratában a következőkről tájékoztatta a soproni hivatalt: „Az érintett aréna felépítése, mely szerintünk a város díszére, a lakosságnak pedig gyönyörűségére szolgáland, czélszerü és kívánatos lenne..." 33