Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)

PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS SZÍNJÁTSZÁSÁNAK TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1849-1886 KÖZÖTT

Az új létesítmény minden valószínűség szerint már 1853 nyarán rendelkezésére állt a szórakozni vágyóknak. A telek egyébként folyamatosan bővült, állandóan csinosodott. Az évek múltával a pécsi színjátszás fontos helyévé lépett elő. Az egyébként enyhe lejtésű fundust a Rákóczi út felől kiépített díszes bejáraton át széles lépcsősoron lehetett megközelíteni. A hangulatos szórakozóhelyet ettől kezdve folyamatosan látogatták a komédiások. De rajtuk kívül otthont adott a műlovarda előadásoknak, cirkuszi mutatványoknak, bűvészeknek, bábosoknak és a panoráma tulajdonosoknak is. 1855 nyarán Wágner német társulata is elnyerte itt a játszási jogot. Ettől kezdve természetesen a német társulatok gyakorta a Czindery-kert pavilonjában. Tehát az első magyar színtársulat idejövetele egyben azt is jelentette, hogy ha lassan is, de sorra dőltek le azok a tilalomfák, amelyek az abszolutizmus első időszakának fő oszlopai voltak. Latabár társulata a tavaszi szezon után a nyári idényre Balatonfüredre szerződött, de nem búcsúzott el végleg a várostól, mert a városatyáktól 1857-ig három ízben is elnyerte a téli évadot. Az 1853-as esztendő volt az első olyan év, mikor magyar társulat nyerte el a hosszú évadot Kotzky M. József személyében. Bár a következő szezonban újra Wágner német társulatáé az elsőség a színházban a téli szezon idejére, nem múlhatott úgy el esztendő, hogy valamelyik idényt ne nyerték volna el magyar társulatok. Latabár Endre mellett ez időszak szintén közkedvelt magyar direktora volt Ujfalussy Sándor is. Az ő társulatában játszott Egressy Gábor a korszak kiemelkedő egyénisége. A pécsi színpad nyilván mindörökre emlékezetes maradt számára, hisz renitens színházi magatartása miatt a helyi kiegészítő parancsnokság bevonultatással fenyegette meg az ifjú teátristát. Ezenfelül Ujfalussy érdeméül kell felróni, hogy általa újból megjelentek a pécsi színpadon az angol és a francia színpadi szerzők eddig száműzött művei. A politikai nyomás enyhülésével a város polgárai előtt újból felcsillant a szabadabb társadalmi és kulturális élet reménye. A magyar és a német színjátszás életében újra helyreállt az egyensúly. S az eddig elszigetelt városba egyre több idegen előadóművész és mutatványos juthatott el, igaz eléggé hosszadalmas tortúra árán. Tehát az 1850-es évek derekától volt érezhető a társadalmi élet bizonyos területein a lassú változás, de a kiépült bürokrácia 34