Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)
PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS SZÍNJÁTSZÁSÁNAK TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1849-1886 KÖZÖTT
csak maga maradt meg a híres Roll-féle színtársulatból. Az igazgatónak olyannyira sikerült a vészterhes időket túlélnie, hogy a pécsi színházi életben változást hozó 1853-as esztendőt követőleg is évekig a városhoz kötötte meg-megújított szerződése. VISSZATÉRÉS A SZÁMŰZETÉSBŐL 1853 tavaszán nem várt fordulat következett be azzal, hogy a pécsi Polgári Casinó volt részvényesei a színházi értékpapírok leértékelődése miatt túladtak az épületen. Az új tulajdonos Pichler József pécsi polgár, báró Prandau jószágkormányzója lett. Pichler nyomban hozzálátott, hogy a veszteséges vállalkozást némiképpen fellendítse. Ezért 1853 márciusában a soproni, kerületi Helytartótanácshoz fordult, hogy reformjait elfogadtassa. Először is kizárólagos jogot kért ahhoz, hogy a városban csak az ő tulajdonában álló színházban tarthassanak előadásokat. Ezentúl a táncvigalmak és a zenés estélyek felett is szerette volna elnyerni az állandó bérleti jogot. Kérte a Helytartótanácstól azt is, hogy Czindery László helyi nemes által tervezett nyári mulatóhely felépítéséhez ne adják ki az építési engedélyt, mivel ebben a vállakózásban óriási konkurenciát látott. Pichler József azonban tudta jól, hogy a város színjátszásában csak akkor áll be döntő változás, ha a magyar társulatok számára újból biztosítani fogják a játéklehetőséget. Ezért a jószágkormányzó kérelmének külön nyomatékot adott az alábbiak szerint: „Ne csak német nyelven tarthassanak színi előadásokat, hanem legyen mindenkor nyitott versenyeztetés a magyar színészetnek is. Ezért a folyamodó által jelenleg bírt színházépület ne viselje a kirekesztő német nevet, hanem maradjon meg az eddigi nevezett alatt, úgymint Városi Színház." Bármennyire is különös a kerületi Helytartótanács csak ez utóbbi kérelemhez járult hozzá. Elhárult tehát az utolsó akadály is, és a magyar nyelvű színjátszást az eddigi megkülönböztető háttérbe szorító intézkedések után beengedték régi sikereik színhelyére. Persze ez sem ment olyan egyszerűen. Latabár Endre ugyanis a győri színikerület igazgatója 1852 őszétől folyamatosan ostromolta kérelmeivel Nagy József polgármestert és a Megyefőnöki 32
