Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

SZALAY KÁROLY

Budai Nagy Antal c. történelmi színművét (4-szer). Új magyar bemutató volt Balázs Béla Boszorkánytánc és Háy Gyula Végeladás c. műve, 3, ill. 2 előadással, Zilahy Lajos Fatomyok\a 7-szer ment. Bródy Sándor A tanítónő, Molnár Ferenc Liliom, Boross Elemér Forgószél c. darabja 5-ször szerepelt. A külföldi művek közt megjelent Szimonov Orosz emberekje, 2 előadást ért meg. A prózai darabok közt sikert jelentett A nagy út c. Cronin-mű (6-szor ment), Th. Wilder A mi kis városunkba 5-ször, még az évad végén is nagy érdeklődést keltett Shaw Warrenné mestersége Ladomerszky Margittal (3-szor), s aztán Priestley Veszélyes fordulö\a (6szor). Több klasszikus operettet játszottak ismét sikerrel, a Mosoly országát 11-szer, a János vitézi 10-szer, a Viktóriát 9-szer, a Marica grófnői 8-szor, a Cigányprímás., a Pacsirtát 7-szer. A Mézeskalács elmaradt a várakozástól (6-szor), a Cigánybáró (5-ször) és az Éva (4-szer) protokoll célból került színre, de szívesen nézte a közönség újra. A legnépszerűbbnek a jóval korábbi, revüvel dúsított zenés játékok bizonyultak, a „Fehér ló", a Sztrájkol a gólya, a Dolly 11 előadással és egy sor olyan operett, zenés vígjáték, amely a harmincas évek közepén, végén volt bulvársiker, pl. Aki mer, az nyer, Diákszerelem, Én és a kisócsém, Ilyenek a férfiak, Meddig fogsz szeretni?, Szökik az asszony, Zsákbamacska stb. A direktornak a szegedi opera vendégjátékaira vonatkozó bőkezű ígérete nem teljesült. A Kulturális Hét zenekari hangversenyén Székely György rendezésében (és librettójával) bemutatták Horváth Mihály ballada-operáját, a Kőműves Kelemenné*, városi énekesek és énekkar közreműködésével. A színház zene- és énekkara létszámában és színvonalában egyaránt elég hullámzó volt. A szokottnál is nagyobb fluktuáció magyarázata valószínűleg a kivételesen nehéz megélhetési viszonyokban rejlett és érintette a színészi gárdát is. (Néhány személynél a színészi státus minőségét nem lehetett tisztázni.) Szalay a társulat megszervezésekor igyekezett a korábbi együttes szilárd erőire támaszkodni, megtartotta Antal Erzsit, Gyenes Magdát, Márffy Verát, Benkő Bélát, Csonka Endrét, Kovács Gyulát, Náday Pált. Új, ígéretes tehetségeket is hozott, pl. Tábori Nórát (aki Mezei Károllyal roppant sikeres táncduót alkotott), Váradi Gyöngyit, Soós Lajost, Gyenge Árpádot, a Lovassy Klára-Horváth Jenő házaspárt, a szép Bilinszky Ibolyát. A társulat feltűnően magas létszáma onnan adódik, hogy a névsorban szerepelnek olyanok is, akik év közben (többen márciusban) léptek szerződésbe s olyanok is, akik közben léptek ki. Több sajtócikk foglalkozott a színészek nyomorával és agyonterhelésével, utóbbit a sok új produkcióval hozták összefüggésbe, ritkábban említve ugyanezt a rendezőkkel és a karnagyokkal kapcsolatban. Az esti, mindennapi előadásokon túl délutáni előadásokat is tartottak rendszeresen vasár- és ünnepnapokon, gyakran más napokon is, így sűrűn munkáselőadásokat, amelyek nem korai időpontban, inkább délután 5, fél 6-os kezdéssel kerültek programba. ígéret maradt Szalay több próbálkozása ellenére sok neves vendégszereplő fellépése (pl. Sárdy Jánosé). Az említett Bartos Gyulán, Lado612