Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

SZALAY KÁROLY

Tizenkettedik fejezet SZALAY KÁROLY 1945/1946 A fenti időszakban az infláció hatása mindennél, még a pártok küzdelménél is erősebbnek bizonyult. A Székely György színigazgatását támogató, szociáldemokrata irányítású városi vezetőség kénytelen volt visszakozni a pénzügyi kényszer nyomására, a színház szubvencionált fenntartását mint 1945 tavaszán, nyarán - nem vállalhatta huzamosan. A kultuszminisztérium 1945. augusztus végi döntése nyomán elfogadták új igazgatónak az előtte Győrben működött Szalay Károlyt, aki már hónapok óta készen állt a háttérben, hogy átvegye a PNSZ-at. Nem volt ismeretlen Pécsett, a Fodor-korszakban mint énekes színész szerzett itt népszerűséget. Közben szerényebb társulatok igazgatójává lett, tekintélyes vagyonát sikerült értékállóan megőrizni, így nem söpörte el az infláció. Új igazgatói évadában is fellépett egy-két alkalommal, néhányszor rendezett is, de a művészeti vezetésben elsősorban kipróbált rendezőire támaszkodott, főképpen Székely Györgyre. Az Ő neve fémjelezte az idény legtöbb értékes(ebb) prózai előadását. Horváth Jenő rendezései számban alig, inkább műfaji értékben maradtak el mögötte. Az operettek, a zenés játékok rendezője egy régi rutinié, Takács Oszkár lett. Szalay - szokás szerint - biztató ígéretekkel jelentkezett. Magas művészi nívó, értékes művek, sokoldalú társulat, operai vendégjátékok, nagynevű vendégek stb. szerepeltek programjában azzal a kötelezettséggel, hogy a szezon méltó legyen a színház 50 éves jubileumához. A jubileum aztán elég furcsán sikerült, ősszel nyoma sem volt ünnepi eseménynek. Újév táján már több sajtóközlemény is hiányolta, miközben a műsor egészét igen negatívan értékelték. Végül az ünnepi műsorokra 1946. január végén került sor (január 23-tól): a Szentivánéji álom (8-szor vagy 5-ször), a Piros bugyelláris (4-szer) és egy régi daljátékféle, Rákosi Jenő-Szabados Béla A bolond c. műve (6-szor) képezték az ünnepi előadásokat, utóbbi idő- és alkalomszerűtlenségét mindenki szóvá is tette. Április végére évfordulós emléklapok készültek, a társulat vezető művészeit tisztelték meg velük házi ünnepség keretében. E suta ünneplés mellett nem meglepő, hogy az október 6-i „gyász-ünnepséget" egy vers előadása jelentette a műsoron levő operett előtt. Amikor 1946 májusában a város Pécsi Kulturális Hetet rendezett (országos vezetők, művészeti nagyságok jelenlétében), a színház műsorát zömmel a Cigánybáró és az Éva előadásai tették (egy Peer Gynt-előadással és egy zenei vendégműsorral színesítve), amit a sajtó fanyalogva vagy dühösen kommentált. A kisgazdapárti Független Nép színikritikusává lett Zách János szerint Szalay igazgató műsorpolitikája sem nem alkalomszerű, sem nem magyar, egészében inadekvát. 610