Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)
FODOR OSZKÁR
dozó helyzetében a 20-as évtized végén némi javulás ígérkezett, hogy a gazdasági romlás aztán minden eddiginél mélyebbre taszítsa az intézményeket. Ehhez járult még - főleg a harmincas években - az a kétségtelenül nagy elszívó hatás, amit a hangosfilm megjelenése, a rádiózás elterjedése hozott. A színháznál jóval olcsóbb, újszerűségükkel is vonzó médiák a színház olyan változásait provokálták, amelyeket az sem felkészültsége, sem lehetőségei alapján nem tudott megvalósítani. Fodornak számtalan új próbálkozása volt: óriási mértékben növelte az előadások számát, már 1927 őszétől vasár- és ünnepnapokon 3 előadást rendszeresített (ez mindvégig megmaradt), hamarosan hétköznapokon is két előadás volt. 1928/29-ben szombat délutáni olcsó előadások és gyakori ifjúsági előadások regisztrálhatók, amelyeken lejátszott produkciókat adtak (több hazafias tartalmú művet). 1933- február elején indultak meg naponta a délutáni „propaganda előadások" óriási reklámmal. A nyomorgó tisztviselők körében igen népszerűek lettek, műsoruk szinte szinkronban állt az esti programokkal. Szünnapot Fodor soha nem tartott, ha olykor mégis, csak kivételképpen, főpróbákra hivatkozva vagy érdeklődés hiányában. Kizárólag a nagypéntek volt mindig szünnap. Az 1935/36-os szezonban kezdődött meg az előadások számának lassú csökkenése, hétfőn, pénteken olykor csak egy előadás volt. A szokásos játékrend - napi egy, vasárnap két vagy három előadás - csak az utolsó évadban tért vissza. A legkritikusabb időszak kezdetén, 1930 novemberében Fodor is megpróbálta létrehozni a Kamaraszínházat a Pannónia Szálló nagytermében. Nívós kamaradarabok előadását tervezte, de mindössze négy előadást tudott megtartani. Próbálta olcsóbbá tenni a színházat: inkább prózai társulatot szervezett kevés, igénytelenebb énekessel, a költséges - ám legnépszerűbb! - zenés műfaj iránti igényt kis létszámú katonazenekarral, alkalmi énekesekkel, segéderőkkel, vendégekkel, szerény költségű új operettek bemutatásával szándékozott kielégíteni. Operaelőadásokat csak vendégjátékok formájában biztosított, Komor Vilmos vezetésével fővárosi operaénekesek és helyi kisegítők felléptével valósultak meg. A közönség pénztelenségét ismerve újabb és újabb kedvezményeket vezetett be: pl. 1928 őszén a délutáni előadásokra a mozinál is olcsóbb helyárakat szabott; 1931-ben leszállította a helyárakat az általános szegénység miatt; ugyanekkor bevezette a „gyöngybérlet"-et, havi 10 előadás látogatása esetén, meg az „amerikai bérlet"-et, amelynek keretében egy úr egy hölgyet ingyen vihetett az előadásokra; 1932-ben megindította a „színházműveltségi ciklus"-t, később ugyanezt propaganda-előadásnak nevezte, ami a legújabb produkciók késő délutáni előadásait jelentette, ez folytatólag érvényben maradt. A viszonylag szűk körű nézőközönségnek a rengeteg előadáson még a századforduló gyakorlatához képest is tömérdek újdonságot kellett bemutatnia, túlnyomóan hazai szerzők kérészéltű, olcsón kapható műveit. Gyakran voltak ősbemutatók javarészt helyi szerzők műveiből, színészambíciójú amatőrök fellépéseire is sor került, Ők hozták a maguk körét. A színházpártolók körét kétszer is megpróbálta Fodor kialakítani (1931és 1935-ben), nem sok eredménnyel. Minden rugalmassága, szívóssága, 379
