Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

FODOR OSZKÁR

műveltsége és üzleti ügyessége ellenére sem maradhatott volna a PNSZ élén, ha a városi vezetés - az országos viszonyok ismeretében - nem támogatja. A város magatartását vele szemben átfogóan is jellemzi egy hír a Pécsi Napló 1929- február 22-i számában: miután a pénzügyi ellenőrzés megállapította, hogy a PNSZ előadásain rendszeres a bevételi hiány, a polgármester előbb 10, majd 6 ezer pengőt szavaztatott meg segélyként, „mert a pécsi színház színvonala és előadásai a pestiekével vetekszenek" és ennek a színvonalnak nem szabad lejjebb csúsznia. Fodor felkészültsége megtette a hatást a pécsi körökben éppúgy, mint az OSZE-ben, ahol intenzív testületi munkát végzett. Biztosan ennek is része volt abban, hogy eladósodása ellenére 1932-ben csak a nyári hónapokra kellett a társulatnak konzorciummá alakulnia, mert az igazgató augusztusra rendezte annyira a pénzügyeit, hogy engedélyét visszakapja. Ekkorra pécsi helyzete már állandósult. Megelőzően, még 1930-ban, felmérhette a tervei és lehetőségei közti szakadékot, amikor megpályázta a szegedi igazgatóságot, de nem nyerte el. A durva sajtótámadások özönében már-már ejtették, ám társulatának imponáló szolidaritása megmentette. Emberi vonzerejére több adat is van (most csak az Asszonyi-család iránti humánus magatartását említem, ami elődjének 1934-ben bekövetkezett halála után sem változott), és ez kétségtelen szakmai tekintéllyel párosult. Rendezőként és színészként ritkulóan, mégis folyamatosan működött, jelentősebb produkciókban vett részt. Két eredeti darabja is színre került Pécsett. Elődei közül talán Kövessyhez hasonlítható leginkább, akihez meleg barátság fűzte, jóllehet markánsabb művészi igényekkel élt, ám jóval mostohább viszonyok között kellett a PNSZ-t életben tartania. Ebben kereshető pécsi működésének ellentmondásos megítélése. Elméletileg is foglalkozott a vidéki színészet hivatásával, helyzetével: számos tanulmányt publikált e tárgykörben az országos és helyi sajtóban. Kielégítő megoldásként - a Dunántúl 1933február 4-i számában - a színházak államosításának gondolatát vetette föl kitűnő érveléssel. Pécsi működésének kezdetén közölt szándéka hogy ti. fokozott gondot akar fordítani a drámai előadásokra, és a klasszikusokat a modern írókkal fölváltva szándékozik kultiválni - bizonyosan őszinte volt, de nem valósulhatott meg. Az 1936/37-es évadot mint Fodor Oszkár 10. pécsi évadát említik és ünneplik többször, mivel az 1927-es fél évadot nem számítják. Színpadi működésének 35. évfordulója alkalmából 1937 tavaszán általános ünneplésben volt része. Utolsó évadát mégis beárnyékolta a készülő zsidótörvény és a vidéki színházakat átszervező új működési rend kidolgozása. Amikor a polgármester 1938. március 4-én meghirdette a pályázatot a PNSZ 1938/4l-es bérletére, Fodor némi habozás után visszalépett. Látnia kellett, hogy az akkori közviszonyok közepette nincsenek esélyei. Utódát 1938 júliusában Tolnay Andor személyében találták meg, ám a meginduló szervezeti átalakulás a PNSZ működésében is fordulatot hozott. Fodor működése alatt az évad többnyire október közepén kezdődött és május közepéig tartott. Novemberi kezdés volt 1927-ben, amikor 380