Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 26., Budapest, 1992)
PÉCS SZÍNHÁZTÖRTÉNETÉNEK KEZDETI SZAKASZA 1727-1848.
Casino megnyitotta a Deutsche Theater kapuit a magyar teátristák előtt. A német társulatok ui. sorozatos botrányok után egymaguk nem voltak képesek anyagi veszteségek nélkül működni. Az általános helyzetre jellemző volt például az a tény is, hogy alig két esztendő alatt 6 direktor fordult meg az időközben nevet változtató Városi Színházban. A sok esetben pórul járt társulatok súlyos adóságokkal a hátuk mögött az éjszaka leple alatt hagyták el a várost. A Casino részvényesei már attól tartottak, hogy a társulatok elkerülik Pécsett. Ebben a helyzetben kézenfekvőnek tűnt, hogy a zajosabb sikereket elért és nagyobb közönséget is vonzó magyar társulatok számára felkínálják a játéklehetőséget. Igaz, először csak két hónapig játszottak eleink a színházban. Az utána következő években már a féléves téli évadokban is szerencsét próbálhattak. Az eddig publikáltakkal ellentétben nem 1846-ban, hanem, már 1842-ben felcsendült az első magyar nyelven előadott darab a város első kőszínházában. Ettől kezdve állandó szereplői a magyar színészek a pécsi teátrumnak. E fontos eseménynek azonban nem mindennapi előzményei voltak. Ismert már, hogy a két etnikum színházpártoló közönsége közt időről időre mindig felbukkant valami ellentét. Ebben az időben elsősorban az ingerelte a magyar nemeseket, hogy a német színjátszás a magyarral ellentétben előnyre tett szert azzal, hogy állandó színházat tudhatott magáénak. Ez ellen a felbőszült magyar atyafiak nem sokat tehettek, de azt igen - s alkalmasint meg is tették -,hogy a német színház amúgy sem zavartalan működését akadályozták. Erre már ezt megelőzőleg is volt példa s most újból botrány tört ki a két tábor között 1842 tavaszán. Az okokat nem lehet pontosan tudni, de az kiderült, hogy több színésszel is afférja támadt a pécsi nemeseknek és az általuk feltüzelt diákoknak. Valószínű a magyar színjátszást inkább pártoló közönséget a német komédiások puszta léte is dühítette. De afelől is bizonyosság támadt, hogy mint minden valamire való botrány esetében, itt is az események kapcsolatba hozhatók LXXXIII
